Marvel és Egyéb Oneshotok

Mint a Villám- Pietro

(T/N) -Te neved.
Ez a rész most külön kérésre E/1 -ben íródik.

Wandával fogyasztottuk a reggeli pirítóst, amikor Pietro rohant keresztül a szobán, és csak azt vettem észre, hogy eltűnt a reggelim.

-A kajám! -meglepetten néztem az üres tányéram, Wanda pedig halkan nevetett rajtam.

Szinte keresztülszúrtam a tekintetemmel, mire elhallgatott, és inkább a reggelijére koncentrált.

Pietro után futottam, egy másodperc alatt felrohantam a lépcsőn, amikor láttam valakit velem szemben, szintén szupergyorsan futni. Már nem tudtam megállni, és beleütköztem Pietroba. Mindketten a földre estünk, bár én igazából ráestem a férfira. Az arcunkat csak néhány centi választotta el, és mindketten totál vörösen néztünk egymás szemébe. Akkor rámtört  egy érzés. Az az érzés. Nem hittem, hogy valaha is érezni fogom ezt mégegyszer.  Percekig csak bámultunk egymásra, de egyikőnk sem tudott megszólalni.

-(T/N), megtennéd, hogy... öhm, leszállsz rólam?

Ha ez lehetséges, akkor még vörösebb arccal néztem rá, és lepördültem róla.

-Bocs. Én... -ahogy a szemébe néztem elöntötte az arcomat a pír.

Pietro felsegített a földről, és a kezébe vette a kezemet. Félmosolyt villantott rám, és felemelte az államat.

-Szépek a szemeid. Olyan... Szépek -nevetett kicsit idegesen, majd az arcomat kezdte simogatni. Lassan megcsókolt, és átölelt.

-Szeretlek -suttogta a fülembe.

Én nem néztem rá. Nem mertem. Villámgyorsan megfordultam, és az ellenkező irányba kezdtem rohanni. Befutottam a szobába, majd bevágtam az ajtót.

Rövidesen kopogas törte meg a csendet, majd Pietro lépett a szobába. Döbbenten nézett rám, majd leült mellém az ágyra.

-(T/N), mi a baj?

-Emlékszel arra a napra? Amikor szupergyors lettem?

-Valami rémlik, hogy mesélted.

-Azon a napon betört hozzánk egy ügynök, és azt mondta, hogy a szüleimnek meg kell halnia. Én fegyvertelen voltam, de ő nem. Azt mondta, megmenthetem őket, ha lefekszem vele. Hazudott.

Sírva borultam Pietro vállára, aki átölelt. Erőt vettem magamon, és szipogva folytattam:

-Aztán jöttél te, Wanda, meg a Bosszúállók és minden megváltozott. Persze jó irányba. És... Mondok valamit. Ha bárki a családomról kérdez, akkor mindig ti juttok eszembe. A legjobb dolog, ami történt velem, az az, hogy ide kerültem hozzátok. Nem is tudom, ezt hogy hálálhatnám meg, és... -a mondat végét elnyeltem, ugyanis a férfi a megcsókolt.

-Túl sokat beszélsz -suttogta, majd ismét megcsókolt.

Egymáshoz bújtunk, és pillanatnyilag csak arra tudtunk gondolni, hogy mi már örökké egy család leszünk

Remélem tetszett liluszter, és sajnálom, hogy rövid lett. ⚡💙