Marvel és Egyéb Oneshotok

Steve féltékeny -Steve

(T/N) -Te neved

- Srácok. - trappolt be Tony, ezzel megakadályozva, hogy a Bosszúállók többi tagja nyugodtan nézhesse a Harry Pottert.

- Srácok? - ismételte meg, és hangosan bevágta az ajtót.

Mivel senki sem figyelt rá, így sóhajtva végignézett a csapaton. Minden szempár feszülten szegeződött a képernyőre, talán észre sem vették Stark érkezését.

-Jarvis. Kapcsold ki a tévét. -szólt a mesterséges intelligenciának, ami rögtön engedelmeskedett.

-Hé! -furdultál felé, amikor a képernyő elsötétült.

-Mostmár mondhatom? -húzta fel a szemöldökét, mintha bárki véleménye is érdekelné. -Szóval Bucky ide jön.

-Ma? -pördültél hátra. Tony megrántotta a vállát, majd kiment.

-Nem is tudtam, hogy ennyire kedveled Buckyt. -ült le melléd Steve, mikor már csak ketten voltatok.

-Igen. Nem is tudod mennyire. -válaszoltál.

-Tényleg? Ennyire bírod? -nézett rád csillogó kék szemeivel.

Nem feleltél, mivel a Tél katonája betoppant az ajtón.

-Buuck.-pattantál fel a kanapéról, és a nyakába ugrottál. A férfi megpörgetett a levegőben.

-(T/N)! Hiányoztál. -mosolygott, majd Rogershez lépett.

-Kapitány -nyújtotta oda neki a kezét.

-Bocs, most mennem kell. -állt fel Steve, majd mindkettőtöket kikerülve a szobája felé indult.

Buckyval értetlenül néztetek egymásra, majd a férfi bólintott, te pedig Amerika Kapitány után mentél.

Halkan léptél a szoba elé. Az ajtó résnyire nyitva volt, bentről pedig ritmusos puffanások szűrődtek ki. Az agyadon rengeteg dolog végigpörgött, mielőtt nagy nehezen beléptél.

Steve a boxzsákot ütötte, nem is kis erővel. Egészen biztos voltál benne, hogyha a az zsák tudna beszélni, akkor most segítségért kiabálna, azonban az ilyen tárgyak nem igazán tudnak megszólalni, így csak Rogers ütésének hangjait hallhattad.

-Kapitány. -szólaltál meg hirtelen.

Ő valószínűleg csak most vette észre, hogy bent vagy, mert egy utolsó, erőteljes ütéssel lerepítette a boxzsákot a helyéről, ami nagyot puffant a földön.

-Mióta vagy bent? -lihegte.

-Elég ideje, hogy lássam, valami nagyon felidegesített. -válaszoltad, miközben finoman próbáltál arra utalni, hogy üljetek le.

Ugyanis nálad egy fejjel magasabb volt, és mindig furán érezted magad, ha állva kellett vele beszélgetned.

-Csak nincs köze ahhoz, hogy megöleltem Buckyt? -sandítottál rá, bár egyáltalán nem számítottál arra, hogy rábólint.

-Tök féltékeny vagyok rá.-sóhajtott -Azelőtt is az voltam, mielőtt szuperkatona lettem. A szép lányok mind őt kedvelik.

-Fúha... Köszi... Azthiszem. -mosolyogtál bizonytalanul. -De nekem nem tetszik Bucky. -rántottad meg a vállad.

-Nem? -nézett rád értetlenül, mire megráztad a fejedet.

-Próbálom vele éreztetni, hogy az emberek nem ítélik el, a Hydrás ügye miatt.

-Nahát ez... Ez csodálatos. -bámult maga elé Steve vigyorogva.

A szemei szebben csillogtak, mint a legfényesebb drágakő, a hangja pedig kellemesebben csengett, mint a legszebb hang, amit valaha hallottál. Percekig csak némán ültettek egymás mellet, majd Steve csak úgy, valami hirtelen felindulásból megcsókolt.
Lassan, de mégis olyan gyorsan történt minden.

-Ez... Azt jelenti hogy tetszem neked? -néztél rá vörös fejjel.

-Igazából mindig is tetszettél. És én tetszem neked?

-Hagynám, hogy megint megcsókolj, ha nem így lenne? -vigyorogtál, ő pedig egyszerre vette a lapot, és megint megcsókolt.

Itt vagyok egy új résszel, sajnálom hogy késett, de azért remélem tetszett deathcrone.