Marvel és Egyéb Oneshotok

Üzenetek -Peter Parker

Hát ez külön kérésre egy Peter x OC lesz.

Anna vagyok, egy 15 éves iskolás lány. Még három éve költöztünk Amerikába, és elég normálisan alakult az életem, egészen tegnapig.

-Mj, visszamegyek, mert az osztályba maradt a telefonom.

Mj, nevetve a homlokára csapot, én pedig futottam vissza az osztályba a telómért. Mindig elhagyok mindent. De mindig.

Benyitottam a terembe, ekkor pedig olyat láttam, amit el sem hittem. Peter Parker pókember ruhában állt az ablak előtt. A fiú a táskám puffanására lett figyelmes, és megpördült a tengelye körül.

-Anna ez nem az, amire gondolsz.

-Peter, te vagy pókember! -suttogtam rekedten.

-Shh -a fiú nyugtalanul mocorgott, egyik lábáról a másikra állt. -Erről nem szólhatsz senkinek, érted?

-De... -Peter megrázta a fejét, mire azonnal elhalgattam.

-Este hétkor itt, a suli előtt. Majd mindent elmondok.

Nem feleltem. Felkaptam a padról a mobilomat, megragadtam a táskámat, és kifutottam a termből. Hátra fordulva futottam végig a folyosókon, eredményképpen egyenesen beleszaladtam Mjbe.

-Anna?

-Bocsi, csak a teremben összefutottam Parkerrel. De most... Sietnem kell.

Siettem is, hogy el tudjak készülni a leckével, a házimunkával, és még oda is érjek a suli elé hétre.

Hideg volt, és sötét. Az iskola lépcsőjén ücsörgtem, de Peter nem jött. Őszintén kicsit sem lepett meg. A kezem a telefonom irányába mozdult. Ráböktem a legjobb barátnőm számára, és elkezdtem legépelni az SMS-t:

Szia Mj. Itt várok a suli előtt, van egy nagy hírem. Ide kell jönnöd!

Az ujjam remegett a telefon fölött, és nem tudtam, hogy mit kellene tennem. A kezemet a homlokomra szorítottam, lehunytam a szemem, és nem tettem semmit.

-Szia -köszönt rám egy remegő hang. Jól tudtam, hogy Peter az.

-Késtél -feleltem, de nem néztem rá.

-Bocsi de még volt egy kis... -a mondat végét elnyelte, és meredten bámult a telefonomra.

-Te el akartad mondani Mj-nek, hogy én vagyok Pókember?

-Nem, én nem... -elhallgattam, Peter pedig nem szólt hozzám.

Nem veszekedett velem, nem kiabált, csak csalódottan elfordult. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Felálltam a hideg lépcsőről, és a fiú után indultam. A vállára tettem a kezem, és sóhajtottam. Láttam, hogy Peter arca visszaveri a telefonja fényét, ezzel egyidőben pedig az enyém csippant egyet. Csak egy mondat volt a kijelzőn:

Tegyél egy olyan dolgot ma, amit a jövőbeli éned meg fog köszönni.

Könnyes szemmel néztem pókemberre, aki vigyorogva letörölte a könycseppeket az arcomról. Közelebb hajoltam hozzá, és élesen beszívtam a levegőt. Végül ő volt az, aki azt a kis rést bezárta az ajkaink között. Hogy a pillanat még meghittebb legyen, lassan az eső is eleredt.

Itt vagyok egy újabb résszel, remélem attól függetlenül, hogy tényleg nagyon sokat késtem azért tetszett Panka-562
Továbbá szeretném megemlíteni KAKTUSZVAGYOK,aki ezt a cuki borítót csinálta nekem. Sajnos a régi profilja elveszett.