(T/N) -Te neved
Fáradtan ültél a kanapén. Már napok óta nem aludtál rendesen, ugyanis két kislányt hordoztál a szíved alatt. Izgultál amiatt, hogy mi lesz, mi fog majd történni, ha megszületnek. Pontosabban inkább azon izgultál, hogy milyen anya leszel. Fészkelődni kezdtél, a lábaddal pedig megrúgtál valakit. Ijedten megugrottál, és arrébb rántottad a lábad.
- Mintha nem számítottál volna rám - sandított rád Clint, és elnevette magát.
- Nem igazán számítottam - vallottad be. - De szerinted jó szülő lennék? - szegezted neki kissé félve a kérdést.
- Ezt már megbeszéltük. Ne izgulj ezen - simogatta meg a hátadat - Bizonytalan időre visszavonultam a hősködéstől, sőt a városból is kiköltöztünk, mindezt azért, hogy segítsek a szülőségben, és hogy többet lehessek veled - válaszolta a férfi, miközben a falon lévő képekre tévedt a tekintete.
- Igen, tudom - bólogattál.
- Emlékszel még, amikor először talalkoztunk? - merengett el Clint, miközben még mindig azokat a képeket nézte.
Te is a fotókra pillantottál, amik akkor, azon az íjászversenyen készültek. Ó, igen. Tisztán élt benned az a bizonyos nap.
Mélyeket lélegeztél, a nyilat pedig az idegre helyezted. Csakis az előtted lévő piros céltáblára koncentráltál, amit muszáj volt eltalálnod, hogy megnyerd a versenyt. Fél szemedet lehunytad, hogy még jobban kizárd a külvilágot, ám ekkor olyan történt, aminek sosem szabadott volna. Legalábbis megfogadtad, hogy nem lesz ilyen. Közvetlenül a tábla mellett meglattál egy barna hajú férfit. A kezed megremegett, és ennek hatására elengedted a nyilat, ami eléggé célt tévesztett.
Mögötted az emberek suttogni kezdtek, te pedig, miután rájöttél mekkora hülyeséget csináltál, a fűbe helyezted az íjadat, és a meglepődött emberek nézésétől övezve elhagytad a pályát. A szemeddel azt a férfit kerested, aki az imént még ott állt a tábla mellett, de hiába pillantgattál, sehol sem láttad.
A közeli erdőbe menekültél az értetlen zsivaj elől, hogy kicsit lenyugtasd magadat. Elvégre elvesztettél egy versenyt, csak mert megláttál valakit.
A fák között csend honolt, ami voltaképpen tetszett. Senki sem zavart, csak a levelek susogása, és... Léptek zaja a hátad mögött. Megperdültél a tengelyed körül, hogy lásd, ki követett.
- Sajnálom, hogy elvétette a célt. - szólalt meg a férfi. - Úgy tűnt, én zavartam meg valamit.
- Nem, ez nem a maga hibája - tiltakoztál.
- Clint vagyok - nyújtott kezet neked.
- (T/N) - ráztad meg.
- Áh, gyönyörű név - mosolygott. - Lenne kedve eljönni vacsorázni velem?
- Hogyne - bólintottál mosolyogva.
- Hogyne emlékeznék - válaszoltad fülig érő szájjal. - Minden másodpercére.
- Szeretlek (T/N)
Itt vagyok egy újabb résszel, remélem tetszik.
Köszönöm a kérést SofiCarpenter-master.

ŞİMDİ OKUDUĞUN
Marvel és Egyéb Oneshotok
Hayran KurguRövid kis történetek lesznek benne különböző fandomokkal kapcsolatban. Nyugodtan kérjetek csak. Ha az első rész nem tetszik meg, ne arról ítéld meg az egész könyvet, hiszen sokat fejlődtem azóta. Shippeket, és 18+ -os sztorikat nem vállalok!