ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

1. Fejezet

Narae

Az ablakon át figyelem a jelenlévőket, többen utánunk is néznek, ahogy elhaladunk mellettük. Hoseok lassabbra veszi a tempót, két autó beér minket és egy harmadik épp elénk kanyarodik ki. Bár nem ismerek mindenkit, mégis zavarba hoz a sok kíváncsi tekintet. Egyik kezemmel az ülést markolom, a másikkal a biztonságiövemet. Hoseok megáll egy fehér vonal mögött, pillantással jelzi, hogy szálljak ki. A kora esti nyári levegő fullasztó, töményen meleg.

- Miért bámulnak engem? - kérdezem, miközben farkasszemet nézek egy nálam idősebb lánnyal, aki fiúk gyűrűjében áll, tekintete szórakozott és lenéző.

- Nem téged bámulnak, hanem az autót.

Egy Nissan Skyline R34 GT-R oldalának támaszkodok éppen, ez olyan roppant feltűnő mindenkinek. Hoseok mellém lép, ökölpacsit vár.

- Narae, kell a szerencsémhez! - megadom neki, amire vár, az arcán lévő vigyor kissé elhalványul. - Mi az?

- Nem azért jöttem el, hogy végig nézzem, ahogy fejre állsz az autóval - a szemét forgatja, de tudja, mennyire komolyan beszélek. - Nincs kedvem a legjobb barátom temetését intézni. Légy óvatos!

- Ez csak egy verseny. Nem vérre megy.

- Hanem a kocsidért, igazad van - egy ismeretlen hang tolakodik közénk, csatlakozik hozzá egy test is, ami pontosan mellém ér és súrolja a jobb karom. Elhúzódok, Hoseok mosolya most már inkább keserű, mint vidám. - Mondtam már, hogy őrült vagy, amiért pont ellene állsz ki? - a fiú magasabb nálam, hátracsapott sültös sapka alá rejti fekete haját és legalább olyan idegesen néz Hoseok-ra, mint én. - Ha nem, akkor most mondom.

- De, ami azt illeti, említetted. Narae, ő itt Taehyung - röviden bemutat minket egymásnak, én viszont Taehyung első kijelentését ragadom meg, mielőtt egyáltalán kezet fognék vele.

- A kocsid a tét? - meredek Hoseok-ra. - Te nem vagy észnél!

- Ráadásul el fogja veszíteni. A srác nem kispályás és ezt te is tudod - Taehyung próbál hatni rá, de nem tud. Hoseok arckifejezését figyelem és olyan érzést kelt bennem, mintha pontosan tudná, mit csinál. Egyedül a miértet nem értem. - Itt van.

Az úton ácsorgó tömeg két irányba oszlik, helyet adnak Hoseok versenytársának. Én már nem versenyzek, de Hoseok évek óta töretlenül csinálja - többnyire illegálisan -, ezért általa is van némi rálátásom a dolgokra. Egy fekete Subaru Impreza WRX STI áll meg közvetlen mellettünk, többen fotókat csinálnak, a nyálukat csorgatva bámulják az autót.

- Ez a legújabb - még Taehyung hangjából is süt a csodálat. - Nincs két éve, hogy lejött arról az átkozott szalagról - Hoseok könyökéért nyúl és még a tömeg zaja ellenére is hallom, mit mond neki. - Most még lefújhatod. Nem kell ezt csinálnod!

- A rajt előtt fél perccel visszavonulót fújni? Úgy ismersz engem? - én nem. És Taehyung sem. Hangulatfokozóként dübörgő hangerővel zene csendül fel a hangszórókból, miközben egy női hang arra kéri a versenyzőket, hogy álljanak a rajtvonalhoz.

A fekete autót nézem, próbálok átlátni a sötétített ablakokon.

- Nem óhajt kiszállni? - kérdezem Taehyung-ot, aki csak megrázza a fejét.

- Még nem. Majd, ha nyert, láthatod, mikor átveszi Hoseok kulcsait.

Nem akarom látni. Azt a pillanatot nagyon nem. Egy falatnyi rövidnadrágban és topban lévő nő sétál a pálya közepére, pont a két kocsi közé. Taehyung arrébb ráncigál, mielőtt még utoljára sok szerencsét kívánhatnék Hoseok-nak. Szüksége lenne rá. A jelenlévő izgalmak és körülmények ezt igazolják. Görcs keletkezik a gyomromban, a levegő vibrálni kezd, még fullasztóbb, mint eddig.