ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

42. Fejezet

Jeongguk

A csönd az, ami a legrosszabb közöttünk. Az út hátralévő részében Rae egy árva szót sem szól hozzám, csak mered ki az ablakon. Azt hiszem, még az is jobb lenne, ha veszekednénk. Közben meg örülök, amiért nyugton van, még ha ez azt is jelenti, hogy később robbanni fog. Olyan, mint egy időzített bomba. Ezt nem fogom megúszni.

Yeongam-ba jöttünk, abba a városba, ahová Rae először kísért el egy versenyre és a Dodge Challenger-t nyertem meg, amitől az ő régi Subarujáért cserébe megváltam. Egyszer se tartottunk pihenőt, Taehyung is végig szorosan jött mögöttünk. Még éjjel, mikor Rae aludt, lefoglaltam egy apartmant, egyelőre hét napig. Yoongi biztosan szól, vagy legalábbis valahogyan értesülünk arról, ha lesz fejlemény. Ami miatt Rae dühös lesz, amennyiben még nem gondolt rá, az az, hogy az engedélye és tudta nélkül össze is csomagoltam neki, mindezt hajnalban. Ha felkelt volna, előbb észreveszi, mire készülök, már túl lennénk egy vitán is. De nem így történt, ezért szépen gyűlik benne a harag és csak idő kérdése, mikor zúdítja a nyakamba. Felkészültem rá. Vagyis azt hiszem, felkészültem.

Több órányi út után leparkolunk az apartmanhoz járó kocsifelhajtón, még garázs is van, viszont minimum egy bevásárlást meg kell ejtenünk, ezért nem állok be. Ahogy sejtettem, Rae nem mozdul meg. Felnéz ugyan a házra, de továbbra is karba tett kézzel ül és rám sem bagózik.

- Bepakolok - mondom neki, mire az arca megrándul.

- Én nem hoztam magammal semmit - a hangja rideg, távolságtartó. A válaszommal csak olajat öntök a tűzre.

- Hajnalban oda raktam neked pár dolgot, amit nálam hagytál. Mindent be tudunk itt szerezni, amire szükséged van.

A pillantását állom, igyekszem határozott és ellentmondást nem tűrő lenni.

- Azt várod, hogy megköszönjem ezt neked? - néz a szemembe. - Azt várod?

- Nem várok semmit. Légyszíves, menj be a házba, Rae!

Most gyűlöl, látom rajta. Még nem érti, miért is történik mindez, talán majd akkor megenyhül.

- És, ha nem? Kirángatsz a kocsiból és beviszel, aztán bezársz?

- Amennyiben nem hagysz más választást, igen. Ezt fogom tenni.

Taehyung lép oda az ajtóhoz és nyitja ki, Rae tudomást sem vesz róla. Kezdem egyre rosszabbul érezni magam, ugyanakkor örülök, amiért ilyen távol vagyunk Szöultól és a bajtól. Csak azt remélem, ide nem fog követni minket.

Rae hirtelen, indulatból cselekszik, Kiszáll a kocsiból, teljes erőből bevágja maga után a kocsi ajtaját és bemegy a házba. Elszelel a tulaj mellett, aki kissé értetlenül, zavarodottan néz Rae felé, majd ránk. Bocsánatot kérek tőle, rendezem a sorainkat, aztán bepakolok mindent a csomagtartóból. Taehyung elfoglalja az egyik szobát és jól jön, hogy van egy kanapé. A megérzésem azt súgja, ma éjjel - ha nem mindegyiken, amíg itt vagyunk - azon fogok aludni.

- Nem reagálja túl egy kicsit? - lép mellém Taehyung, mikor a csukott szobaajtó előtt állok. Rae kizárt.

- Ha azt nézzük, hogy a legjobb barátját meglőtték, de nem mehetett be hozzá a kórházba, mert az engedélye és a tudta nélkül indultam el vele ide...nem, nem hinném, hogy túlreagálja. Én legalábbis megértem. Remélem, ő is megfogja, miután beszéltem vele.

- Gondolod, hogy meghallgat? Nézd, nem ismerem túl jól, de Narae...

- Muszáj lesz megértenie, ez az igazság. Azért tettem ezt és azért így, mert magától nem jött volna velünk és nekem a biztonsága az első - ezt elég hangosan mondom ahhoz, hogy Rae is hallja a szobában. - Ha kijönne, ne engedd ki a házból! Még a végén tényleg elfutna és elég gyorsan fut. Elmegyek, veszek ezt-azt. Szólj, ha van valami!