ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

30. Fejezet

Csak tripla lett, nincs bennem tartás.

Narae

Először nem akarok kimászni az ágyból, meg Jeongguk karjai közül, de elhatároztam este, hogy ha előbb felébredek, mint ő, legalább kávéval indíthatom a napot. Kivételesen én csinálnám és a születésnapjára való tekintettel ágyba hozom neki. Akkor lépek be a szobába, mikor ébredezni kezd, egyik kezemben a bögre, a másikban egy tányéron pisztáciás kekszek. Ez az adag, amit anya nekünk sütött, egy hadseregnek is elég lenne. De ismerve Jimin-t, az érkezésüktől számított pár órán belül nem marad egy darab sem.

- Boldog születésnapot! - törökülésbe helyezkedem mellette, Jeongguk vigyorogva dörzsöli ki az álmot a szeméből és hozzám hajol egy csókra. - Biztos, hogy a mai napot a pályán akarod tölteni? Ünnepelhetnénk helyette.

- Az egy nagy ajándék lenne, ha haladnánk előre a gyakorlással.

- Semmi ahhoz képest, amit én kaptam tőled.

- Az egy tóparti kiruccanás volt, a legkevesebb, amit leszervezhettünk.

- Amire én gondolok, az kint áll a ház előtt - a Subaru gondolatától is lever a víz, de igenis tény, hogy visszaszerezte nekem. Nem lett volna muszáj, mégis megtette. Ajándéknak veszem. Egy stresszt okozó, rettenetes és csodálatos ajándék is egyben, sokat számít. - Mikor szeretnél indulni?

- Összeszedjük magunkat és utána. A pálya nyitott, mivel alapból versenyszezon van, bárki használhatja, aki kifizeti a belépőt. Nem kizárt, hogy lesznek ott rajtunk kívül, délután legalábbis mindenképp.

- Sosem értettem, mi alapján választanak a szervezők útvonalat. Ha azt nézzük, valaki komplett pályát bérel ki, más meg az utcán hozza össze, arra gondolnék, hogy nem mindenki szereti megkockáztatni a rendőröket.

- Biztos vagy benne, hogy a pályák ki voltak bérelve? Ami illegális, az sokkal izgalmasabb, de ezt nem kell neked megmagyaráznom. Tudod magadtól is.

Jeongguk megissza a kávéját, a kekszes tányért leteszi az ágy mellé, aztán úgy melegítünk be a napra, ahogyan mostanában rászoktunk. Az újabb kivételes alkalom az, amikor én kerülök felülre, Jeongguk tenyerei pedig a fenekemnél fogva támogatnak meg, a hajam úgy lóg a fejünk mellett, mint egy fátyol.

- Ehhez hozzá tudnék szokni - mondja, ugyan erre gondolok. - Könnyű rád függeni, Rae.

Hirtelen megváltozik az arca egy pillanatra, úgy néz rám, mintha valami rosszat mondott volna. Nem értem, mire föl ez a nagy változás, de nem is hagy lehetőséget rá, hogy megkérdezzem. Megcsókol újra, aztán maga alá gyűr és még egy kicsit folytatjuk ezt, mielőtt elkezdünk készülődni.

Egy fokkal könnyebb beülnöm a kocsiba, bár a kezem most is remeg és megtörténik az, ami nagyon régen történt velem utoljára: lefulladok. Idegesen kifújom a levegőt, újból megpróbálkozom az indulással és másodjára sikerrel járok. Követem Jeongguk-ot a városon keresztül, Tokió folyamatosan nyüzsgő, állandóan mozgásban lévő utcáin. A pálya, hála a kissé megrekedt forgalomnak, egy órás útra van Jeongguk házától. Feltűnik, főleg mikor a piros lámpánál várakoztunk, hogy sokan megbámulják a kocsikat. Míg Jeongguk Imprezája egy mostani modell, méghozzá a legújabb, az enyém pedig úgy tíz éves, elég feltűnőek vagyunk az utakon.

A pályánál lévő parkolókban áll néhány autó, a beléptető pénztárnál pedig a sor. Elkap a félelem, túl sok ember van már itt kint is. Hát még bent mennyi lehet? Jeongguk kiszáll a kocsiból, oda megy a pénztárhoz és kifizeti az összeget, amit megszabtak erre az időszakra.