ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

60. Fejezet 1/2

Narae

A Hajsza reggelén esik az eső.

Mintha a múltam, az a szerencsétlen baleset gúnyolódni akarna velem. Minden mennydörgéssel közelebb kerülök a Hajszához, alig öt óra választ el tőle. Nem nyolc év, nem hetek. Órák. Percek.

Jeongguk házában aludtam, az ágy szélén üldögéltem a hajnal jó részében és a kinti zajokat hallgattam. Hoseok házkulcsai a konyhaasztalon pihennek, még a sötétben is ki tudom venni az alakjukat. Mellettük a rajtszámos papírom és a kocsikulcsok. Az én Subarum kulcsa is ott van.

Hoseok, miután landolt, egyből felhív. Nem sok mindent tudok mondani neki, de nem is várja. Elég, hogy csöndben a vonal túlsó felén van és tudom, csak egyszer kellene megkérnem rá, azonnal visszajönne. Taehyung kilenc körül ír, azt mondja, Bom hamarosan átküldi a Hajsza útvonalát. Ők, Nari és Jin tegnap este egy utolsó összejövetelt szerettek volna, én azonban nem mentem velük, egyedül akartam lenni.

- Látlak, mielőtt a rajthoz állsz? – kérdi Jeongguk, épp túl van a reggeli viziten, én pedig egy túlcukrozott kávét próbálok meginni.

- Mindenképp. Szükségem van arra, hogy lássalak.

- Nem lenne rá szükséged – mondja kis hallgatás után. – Ha ugyan úgy lennénk egymással, mint a legelején, jobban belegondolva én az utolsók közt sem szerepelnék azok közül, akiket látni akarnál.

- Ki rágódik a múlton?

- Nem rágódom, csak belegondoltam. Még így is ellenségek leszünk, ugye tudod?

- Érdekes – kifelé nézek a városra, eső ömlik az ereszből, folyik végig az ablaküvegeken. – Nem is indulsz, mégis le kell győzzelek.

- Mindenkit le kell győzzél, hogy a Skyline na csak porosodjon a kiemelt helyén, ahová szánom – hergelni akar, buzdítani. Ehelyett sokkal nyugodtabbnak érzem magam, mint eddig.

- Legalább biztos helyen lesz, ahol nem eshet baja. Gondolom, későbbi versenyek tétjének sem tennéd meg.

- Nincs az a pénz!

Mosolyra húzódik a szám, rápillantok az órára.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha elindulok. A szüleimmel is beszélni szeretnék, mielőtt... - kimondanom furcsa. Hihetetlen.

- Ez lesz az első Hajsza, amit kihagyok, mióta elkezdtem versenyezni – szólal meg Jeongguk, miután rájött, hogy én nem fogom befejezni a mondatot. – A jövő évin mindketten részt fogunk venni.

- Úgy legyen! – felelem, majd rövid időre elköszönünk egymástól és neki látok a készülődésnek.

Nem tart sokáig, hamarosan úton vagyok a szüleim házához. Apa a garázs előtt integet nekem, nem érdekli, hogy megázik a nagy esőben. Anya a nappaliban üldögél, de azonnal leteszi a kezében tartott könyvet és oda siet hozzám. Hosszasan ölel, pontosan tudják, milyen nap van ma.

Átmegyünk a konyhába, szólok, hogy nem maradhatok sokáig. Azt kérdezik, szeretném-e, ha a célvonalnál várnának, mint jó néhány versenyem esetében.

- Egyelőre nem tudom az útvonalat – ránézek a telefonomra. Se Nari, se Bom nem küldték még el a körüzenetet az indulóknak. – Ha szeretnétek, gyertek el.

- Nem az a kérdés, mi szeretnénk-e, kicsim, hanem hogy te szeretnéd-e. Ez a verseny más, mi is tisztában vagyunk vele. Mit éreznél, ha látnál minket?

- Sokkal többet nyerhetek ezzel a versennyel, mint hinnétek – sóhajtok fel és lenyelem az igazságot Namjoonról. Nem szeretném, ha rájönnének. Ráér a Hajsza után is, mikor elkezdődik a bírósági procedúra. – Én szeretném, ha ott lennétek. Akkor is, ha veszítek. Nem számít.