ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

34. Fejezet

Narae

Nem szeretem, mikor megmondják, mit csináljak. De csak az jár a fejemben, hogy bizonyára jó oka lehet Jeongguk-nak és Hosoek-nak is, amiért megkértek, maradjak veszteg. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor utasítottam vissza kihívást régen. Ritkán fordult elő, csak akkor, ha az ellenfél nem volt szimpatikus. Nem értem, Aiko egója miért hagyná, hogy a srác belebonyolódjon egy ilyen kísérletbe azok után, ami délután történt közte és Jeongguk között.

Elmegyünk a pálya mellett, lekanyarodunk egy mellékútra. Bizonyos autókról megmondom, hogy a versenyre tartanak-e, legalábbis a mellettünk elsuhanó Tesla nagyon valószínűen ott fog kikötni. Nem tévedek. Egy lezárt útszakaszhoz érünk, ami legalábbis nappal biztosan le van zárva, most viszont a jelzést elvették az út közepéről és az árokba dobták. Ennyit erről. Követjük a Teslát, Jeongguk nem hagyja, hogy lemaradjunk tőle.

- Hinata vezeti - mondja, mielőtt megkérdezhetném, miért jött rá az üldözési mánia. - De nem az ő kocsija és nem fog versenyezni. Csak eljött megnézni Aikot, ahogy mi.

- A többiek nem jönnek?

- Őket nem érdekli ez.

Jeongguk idegesnek tűnik, pedig megígértem neki, hogy mellette fogok maradni. A kezéért nyúlok, előbb ráfog az enyémre és ad egy puszit a kézfejemre.

Egy lebetonozott, hosszú sík terep kerül elénk, amint kiérünk a fák szegélyezte útról. Régen valamilyen épület állhatott itt, talán egy gyár. Mára semmi nem maradt belőle, egyedül a közvilágítást hagyták meg, bár nem értem miért, hisz az út elvileg le van zárva, erre nem jöhetne senki.

- Mennyi idő, míg a rendőrök megneszelik ezt? - kérdezem Jeongguk-ot, aki rápillant az órára.

- Innentől számítva úgy egy óra, ha valaki köpött a jelenlévők közül. Itt nincsenek kamerák.

Elég sokan vagyunk, két nap alatt a pályánál nem voltak összesen ennyien. Leállunk az ezüst színű Tesla mellett, Hinata vidám vigyorral üdvözöl minket. Jeongguk mond neki valamit, mire a srác bólint és vet rám egy pillantást.

- Nem akarsz fordítani?

- Csak azt mondtam neki, hogy tudsz arról, mit mondott nekem Aiko délután.

A Subaru elejének dőlünk, Jeongguk maga elé helyez és hátulról átkarol, így mindenki számára jól látható, kivel vagyok. Nem mondom ki, de igenis jól esik, amiért ennyire védeni akar. Hinata megkínál minket mogyoróval, csak én és ő eszünk belőle. Jeongguk végig pásztázza az összegyűlt tömeget, hamar kiszúrja Aikot.

- Szentséges ég! - kiáltok fel, mikor meglátom, mivel jött. A tömeg zaja elnyomja a hangom, de Jeongguk pontosan tudja, mi szúrt szemet. - Egy La Voiture Noire - számomra a valaha volt leggyönyörűbb, legtökéletesebb Bugatti. - Ennek kibaszott múzeumban lenne a helye, nem egy isten háta mögötti rögtönzött versenypályán.

- Aiko szeret felvágni azzal, amit a szüleitől kapott pénzén szerzett. Ez itt végül is a sajátja, undorítóan gazdagok. Az apjáé a Bridgestone.

- Nem igaz! - döbbenten meredek a Bugattira, aztán a gazdájára. - Aiko...

- Aiko teljes neve Aiko Ishibashi.

A pofám leszakad!

- Te komolyan Aiko Ishibashi-val játszadoztál szabad idődben? - Jeongguk vállat von, nem jelent neki sokat a tény, hogy a barátjának az apja az egyik legnagyobb gumiabroncs gyártó cég feje. Úgy tűnik, neki sokkal inkább az számít, Aiko milyen megjegyzést tett délután. Mondania sem kell, tudom, hogy ezen rágódik. - Ugye nem fordult meg a fejedben, amire most gondolok?