ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

12. Fejezet

Narae

Jeongguk ott hagy a kocsiban, Hoseokkal együtt mennek Seokjinhez, aki csak akkor fordul el tőlem, mikor Hoseok a kezét nyújtja felé. Egy pillanatig elképzelem, hogy nem fognak kezet rázni, de aztán csak megtörténik. Ki kellene szállnom. Oda mehetnék én is, üdvözölhetném, viszont ahogyan az előbb Seokjin rám nézett a szélvédőn keresztül, az azt súgja, jobb, ha a helyemen maradok. Régen is tudott ilyen szigorúan, elutasítóan nézni másokra, rám viszont soha. Ezt a tekintetet most kapom meg először.

Ők hárman bemennek a házba, Hoseok még hátra szól valamit Yoongi-nak, aki a Subaruhoz jön és kinyitja az ajtaját.

- Minden rendben, kislány?

- Te is láttad? - kérdezem vékony hangon, megköszörülöm a torkom. - Még egyszer sem nézett így rám.

Yoongi nagyot sóhajt, ő sem tudja pontosan, miért jött ide Seokjin annak ellenére, hogy azt mondta, nem vállalja el a Nissan szervízelését. Akkor mi oka lehet? Ha nyolc évig felénk se tudott nézni, most biztosan nem azért jött, mert egy teadélután mellett akarja átbeszélni az elmúlt időszakot.

Jeongguk

Ideges vagyok, az nem kifejezés. Seokjin leül a konyhaasztalhoz, pont arra a székre, amelyiken reggel Narae ült. Hoseok mindhármunknak hoz egy-egy üveg vizet, ő is leül közénk, majd nem csinál mást, csöndben vár. Na, ez az, ami csak feszíti bennem a húrt. Idegtépő.

- Hallottam az egyezségetekről - Seokjin az első, aki megszólal. Az üveget forgatom az ujjaim között, Hoseok-ra nézek.

- Én pedig arról, hogy elutasítottad Jeongguk felajánlását.

- Érthető, nem? A megkérdezésem nélkül ajánlott fel, mint valami adományt a rászorulóknak.

Ha a kort nézzük, nekem van itt a legkisebb jogom közbeszólni. Ezért hallgatok még egy kicsit, különben sem hangzott még el semmi újdonság.

- Nem nekem van szükségem a segítségedre, hanem Rae-nek.

- Gondoltam, hogy neked nem lenne pofád szívességet kérni azok után, amit műveltél.

- Elhamarkodott reakció volt, te is tudod. Bocsánatot kértem miatta, nem is egyszer - innentől nehezen követem a fonalat, nem tudom, miről beszélnek. Figyelek, minden szónak nagy jelentősége lehet és talán jobban össze tudom rakni, mi történhetett közöttük. - Rae a legjobb barátom, megijedtem, mikor ütköztek.

- Ahogy én is. Mindenki aggódott értük, de nem tartod igazságtalannak, hogy csak az egyikük kapott akkora figyelmet? Rae-t többen féltették, pedig nem ő az, aki deréktól lefelé lebénult.

- Sajnálod tőle a törődést? Szerinted nem érdemelte meg az odafigyelést és a gondoskodást a szeretteitől, amiért ő könnyebben megúszta?

Seokjin szemei villámokat szórnak Hoseok felé.

- Soha nem gondoltam ezt. Te is tudod, milyen sokat jelentett és jelent nekem Rae. Viszont nem emlékszem, hogy egyszer is láttalak volna téged, vagy akár őt, esetleg azt az idióta Yoongi-t és Jimin-t a rehabilitációs központ látogatói listáján. A nevetek valahogy elkerülte a figyelmem.

Rehabilitációs központ? Bénulás deréktól lefelé? Ez mind Narae balesetéhez köthető.

- Miatta nem mentem oda. Ha te egyszer is felé néztél volna, tudnád, milyen állapotban volt - Hoseok egyre ingerültebb, úgy tűnik, hamar elveszti a türelmét, ha valaki Rae ellen beszél. - Én végig néztem, hogyan kaparja össze magát.