ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

55. Fejezet

Jeongguk

Amint Rae kilép a házból, Hoseok felpattan a fotelből. Én nem tudok moccanni sem, lebénít az a gyötrelem, amit Rae arcán látok. Főleg akkor, mikor ránéz Hoseokra. Mintha próbálna mondani valamit, de végül egy hang sem hagyja el a torkát. Bármit is tudott meg bent, az hatással lesz a barátjára is. Ezt onnan tudom biztosra, hogy Dae-Jung kijön és azt kéri, Hoseok menjen be.

- Talán jobb lenne, ha most hazavinnéd – mondja nekem Dae-Jung, ám Hoseok még egy lépést sem tett befelé.

- Mi az, Rae? – a lány keze után nyúl, Rae viszont gyorsabb, ő kapja el Hoseok kezét és szorítja olyan erősen, hogy elfehérednek az ujjai.

- Menjetek! – Taehyung meglöki a vállam, valamelyest segít, összekapom magam. Dae-Jung-ra nézek, ő csak merev, szigorú tekintettel néz vissza rám.

- Holnap akkor is hozd el a rendelőmbe, ha nem akar jönni magától! – nem mondja túl halkan, Rae viszont tudomást sem vesz a szavairól, még mindig Hoseok kezét szorongatja. – Hívj! Ő is hívhat, de nem fog.

- Mi volt a mapp... - kezdenék bele, Hoseok felmordul.

- Vidd haza Rae-t!

Hova haza? Vajon hová akar menni azok után, amiket megtudott? Vigyem a szüleihez, vagy hozzám haza? Hoseok lefejti magáról Rae ujjait, mire én elkapom a kezét és lassan magam után kezdem húzni. Nagyon keservesen jutunk el a kocsiig, Taehyung egyedül marad a garázsban és int nekünk, mikor elindulunk.

Rae csöndben van. Rezzenéstelen arccal bámul ki a szélvédőn. Először hozzájuk viszem, nem próbálok meg kihúzni belőle semmit, mert muszáj időt adnom neki. Erre nem is kellett figyelmeztetnie senkinek. Ám Rae nem száll ki az autóból, csak a fejét ingatja.

- Akkor hozzám?

Bólint, úgyhogy a házig meg sem állunk. Előttem lépked, lehagy maga mögött és hamarabb ott toporzékol a bejáratnál, mint én. Amint kinyitom az ajtót, besiet a házba, majd egyenesen a nappaliba megy. Kíváncsian követem, a sötétben nem is látom először, hogy mit csinál, csak hallom a neszezését. Felkapcsolom a villanyt.

- Rae?

A tévé előtt áll és a DVD-s polcon pakolászik. Benéz a DVD-k mögé, aztán szépen visszapakolja őket és áttér a konyhára. Tudomást sem vesz rólam. Oda is követem, döbbenten nézem, amint a polcokat nézi át, bekukkant a szekrényekbe, még a mosogató alá is. Mielőtt bármit kérdezhetnék, a fürdőszoba következik.

- Mit keresel?

Semmi válasz. Kezdek ideges lenni, holott legalább nekem higgadtnak kellene maradnom. Ami már alapból is halott ügy, mivel tudom, hogy Rae zaklatott, méghozzá nem kicsit. A zuhanykabint kis híján kidönti a helyéről, olyan hévvel húzza oldalra és össze borítja a tusfürdős és samponos flakonokat. Minden zugot átkutat és szép lassan kezdek rájönni, miért csinálhatja. Csak egy kósza felvetés és először elhessegetem, de aztán a hálószobában összeomlik. Ledobálja a párnákat az ágyról, oda megy az asztalhoz és amint ráteszi a kezét a notebookra, elkapom a tekintetét.

- Mit keresel, Rae? – kérdezem újra. – Mi után kutatsz itthon? – nyomom meg az utolsó szót, hogy éreztessem vele: biztonságos helyen van.

Nem szakítom meg a szemkontaktust, miközben mellé lépek és óvatosan ráteszem a kezem a notebookra. Felhajtom, rányomok arra a gombra, amivel bekapcsolom. Felvillan a képernyője, a gép jelszót kér.

- Tudod a jelszót – mondom kedves hangon, mert szeretném, ha tudná, hogy most épp együtt működöm vele. – Kimenjek, vagy maradjak itt, amíg átnézed a notebookomon lévő dolgokat?