ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

48. Fejezet

Narae

Alighogy felkel a Nap, mi már úton vagyunk Yeosu felé. Én a Skyline-t vezetem, Taehyung Jeongguk mellett ül a Subaruban. Ők mennek elöl, mutatják nekem az utat. Miközben haladunk, felhívom Hoseok-ot, beszélek vele pár percet. Nari már járt nála, mi pedig délután nézünk be hozzá, miután visszaérünk Szöulba.

Folyamatosan hallgatjuk a híreket, de a rendőrség semmi olyan újdonságot nem hoz nyilvánosságra Yoongi ügyével kapcsolatban, amit mi ne tudnánk. Ha valami mégis történne, az valószínűleg előbb jutna el hozzánk, hála Yoongi kapcsolatainak, mintsem egy rádióadó vagy tévé csatorna lehozhatná a hírt. Nehéz nem befeszülve vezetnem, állandóan Yoongi és Hoseok körül forognak a gondolataim. Meg persze a Hajsza is elég sűrűn eszembe jut. Amiatt pedig az, amit Hoseok mondott tegnap. Meg az aggodalom, ami ki ült az arcára. Nem bízna abban, hogy képes lennék éretten kezelni egy vereséget?

A telefonom megcsörren az anyósülésen, két rezgés után abba marad. Ez azt jelenti, a fiúk szeretnének megállni a legközelebbi benzinkúton. Tíz perc múlva le is kanyarodunk, Taehyung befut a mosdóba. Én is így teszek, meg veszek három zacskó sós mogyorót és kettőt nekik adok, mielőtt tovább indulnánk.

- Nagyon feszültnek tűnsz - kapja el Jeongguk a karom, oda húz magához. - Kattog az agyad, ugye?

- A tiéd talán nem?

- De, ami azt illeti... - sóhajt fel, majd az ajkait a homlokomhoz érinti. - Emlékszel a Yeosu-i hajsza útvonalára?

- Tudom, hogy van egy éles kanyar, ami be van kamerázva és a következő száz méter után traffipax is lesz.

- Igen. Ezért le fogjuk szedni a rendszámtábláidat. Nem vagyok biztos benne, hogy szabadna-e ekkora kockáztatunk, viszont a legkönnyebben így készülhetsz fel a Szöuli hajsza útvonalára. Minden eshetőséggel számítanunk kell.

- Értettem, tanár úr! - bólintok, felkapaszkodok a nyakába. Lábujjhegyre állva csókolom meg, egy kicsit belefeledkezünk abba, hogy a benzinkút parkolójában állunk. Hamarosan tovább indulunk, nem állunk meg Yeosu-ig pihenni.

A városhatárt jelző tábláknál viszont lehúzódunk az út szélére, Taehyung pedig megszabadítja a Skyline-t a két rendszámtól. A kezembe nyom egy szájmaszkot, meg a sültös sapkáját.

- A kamerák miatt. Takarjuk az arcod, nem hagyunk esélyt arra, hogy beazonosítsanak, amennyiben lekapnak.

- Az útvonal húsz kilométer hosszú - veszi át a szót Jeongguk, kiveszi a kezemből a sapkát és feladja rám. - Nem fogjuk ezt időhöz kötni. Gyorsan, mindenféle sérülés nélkül teljesítsd a pályát és figyelj oda a kanyarokra! Főleg arra az egyre, amiről már beszéltünk.

- Jó lenne, ha nem szereznél priuszt. Tűréshatáron belül vagyunk - mondja Taehyung, visszasétál a Subaruhoz. - Ha nem kezdenek el üldözni téged a zsaruk, itt találkozunk.

- Rendben - felveszem a maszkot, Jeongguk viszont még visszafordul felém.

- Rae, csúcsidő van. Légy óvatos!

Kétszer is ellenőrzöm, bekapcsoltam-e a biztonságiövem. A Subaru elindul a városközpont felé, én pedig utána. A maszkban alig kapok levegőt, árgus szemekkel figyelem a körülöttünk lévő autókat. Az összesre, amelyik kék, azt hiszem, hogy rendőr. Már csak a rendszámtábla hiánya miatt is hatalmas bírságot kapnék, nemhogy még a száguldozásért, amit nemsokára elkezdek! Talán a jogosítványomat is bevonnák.

Oda érek a Hajsza eredeti, kinevezett rajtvonalához. Gázt adok, kikerülöm a Subarut és addig előzöm a sort, amíg egy szembe jövő teherautó ezt lehetővé teszi. Kénytelen vagyok behúzódni egy Ford és egy Opel közé. Amint szabad az út, újból felgyorsulok, a hátam mögött hagyom az első négy kilométert.