ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

38. Fejezet

Jeongguk

Telnek a napok, egyik a másik után és mind ugyan abból áll. Felkelünk reggel, Rae nálam alszik, néha én alszom nála, de a rutinunk meg van. Összekészülődünk, felvesszük Hoseok-ot és Taehyung-ot, aztán elmegyünk gyakorolni, hosszabb utakra indulunk reggelente, hogy aztán valamikor este érjünk vissza. Rae vezet, megcsinálja a feladatokat, amiket adunk neki, de közben az a Rae, aki még egy hete velem volt, most nincs itt. Közeleg a Gwangju-i verseny napja, s egy hét után eltelik egy újabb.

Jimin temetése szűk körben zajlott és mikor Rae az üres koporsóra rátette azt az UNO paklit, bennem is megtört valami. Két barátját veszítette el, szinte ugyan akkor. Az egyiket soha nem kapja vissza, a másikról pedig semmit se tudunk. Yoongi nem jelent meg a temetésen, nem bukkant fel váratlanul egyik éjjel, de még egy rövid üzenetet sem küldött, hogy él-e, vagy, hogy merre van. Minden nap figyeljük a híreket és két hétnek kell eltelnie, mire bemondják, amit vártunk. Ji Hu és az emberei rendőrök kezére kerültek, egy névtelen vallomásnak köszönhetően, ám azt, aki ezt elküldte a rendőrségnek, nem tudják azonosítani. Yoongi alapos és óvatos munkát végzett. Az ítéletre még várhatunk, ezzel együtt arra is, hogy Yoongi visszajöjjön. Addig nem nyugszik és nem látjuk, míg Ji Hu rács mögé nem kerül és ki nem mondják, mennyi év vár rá. Ha csak a fele igaz annak, amit a híradóban elmondtak róla, tíz évet minimum a hűvösen fog tölteni.

- Anya azt kérdezi, maradsz-e vacsorára - kukkant be Rae a szobája ajtaján, pár perce lement, hogy segítsen valamiben a szüleinek.

Ez lenne az első alkalom és azt hiszem, bőven ideje lenne hivatalosan is megismerkednem Rae szüleivel. Lehetne kedvezőbb időszak, amikor nincs ennyi szomorúság a levegőben, de az élet nem kívánságműsor.

- Nagyon szívesen.

Persze nehéz lett volna elkerülni, hogy ne fussunk össze a házban, viszont vacsorára még nem ültem le velük az asztalhoz idáig. Ám ez a terv kivételesen jól sikerül, Rae anyja és apja is örül, amiért végre a lányuk rendesen is bemutat nekik, csak egy valamit hagy ki. Nem nevez a barátjának. Nem úgy, mintha ő lenne a barátnőm és ez nekem feltűnik, de nem teszem szóvá. Tartom magam ahhoz, amit mondtam Rae-nek, mikor kiakadt az első gyakorlás után Tokióban. Ez tőle függ. Így is, úgy is tudjuk, hogy egy ideje kimondatlanul egy pár vagyunk.

Minden este álomba sírta magát az elmúlt két hétben, ezen az estén nem így történik. Sokat beszélgetünk, a Gwangju-i versenyig három napunk maradt.

- Taehyung két indulót is kizárt, akik priuszt szereztek, de nem szóltak róla. Minden kiderül, nem tudom, miért gondolják az ellenkezőjét - a hátamon fekszem, Rae az oldalán és az ujjaival a pólómon keresztül köröket rajzol a hasamra. - Szerintem készen állsz.

- Én nem vagyok ebben annyira biztos.

Hoseok tegnap este áthívott magához, hogy megbeszéljük, mi lesz a versenyen. A Yoongi által korábban említett pszichológus el fog jönni, Namjoon szintén ott lesz. Kezdek aggódni, amiért túl sok pofont kap Rae az élettől az elmúlt időszakban. Mióta ismerem, nem sok nyugta van.

- Az első három hely egyikét kell megszerezned.

- Ha azt akarom, hogy Jimin büszke legyen rám... - akkor nem lesz elég neki a harmadik, de még a második hely sem. Igazából Jimin mindenhogyan büszke lenne rá, Yoongi viszont elég mély motivációt adott Rae-nek ahhoz, hogy ne elégedjen meg az első helynél rosszabbal. - Kezdem azt érezni, ez a város nem tesz jót nekünk. Valami mindig történik.

- Visszamenjünk Tokióba a verseny után?

- Tokióról a vakszerencse jut eszembe, a végén még megkeresném Aiko-t - sikerült elérni, hogy Rae utálja azt a várost is. Nagyszerű.