ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

47. Fejezet

Narae

Több, mint tizenkét óra után jön az első üzenet Jeongguk-tól, miszerint landolt Los Angelesben és már úton van a rendőrségre. Szűkszavú üzeneteket váltunk, de minden fontosat meg tudunk beszélni. Ő arra kíváncsi, minden rendben van-e velünk, mi arra, mit mondanak neki a nyomozók. A kár, ami a két raktárnál keletkezett, több milliárdnyi. Csak roncsok maradtak az autókból, minden leégett. Semmi sem maradt, a két épület is romokban. Az anyagi veszteség ugyan felmérhető, de az eszmei nem. Azzal lehetetlen lenne elszámolni.

Négy nap telik el, mire Jeongguk visszajön Szöulba. Aznap éjjel alig alszom, ébren várom a hajnalt, mikor a gépe leszáll és visszaszámolom a perceket. Mióta ismerjük egymást, nem töltöttünk ennyi időt külön, ám ezt a négy napot az aggodalom is megnehezítette. Hoseok többször is hívott. Minél inkább visszanyeri az erejét, annál tovább tudunk beszélgetni és szinte egész nap vonalban vagyunk, várjuk a híreket. Egy jön is, még azelőtt futok bele az internetes cikkbe, hogy Jeongguk megérkezne: Ji-Ho hajlandó alkut kötni és felfedni a los angelesi gyújtogatók kilétét, illetve a még néhány szabadlábon lévő embereinek nevét, amennyiben a börtönben letöltendő évein ez számára kedvezően meg is látszik majd. Tehát a nyomozás ugyan jó irányba indult el, de nem szükséges tovább keresgélni, Ji-Ho ezzel konkrétan magára vállalta az egészet.

- Seokjin megy ki érte a reptérre, igaz? – támolyog ki Taehyung a szobájából, lassan hajnali négy lesz.

- Igen.

Még egy újabb óra telik el. Amint észreveszem az utca végén felbukkanó fényszórókat, a bejárati ajtóhoz rohanok és kitárom. Seokjin leáll a Mercedessel a ház előtt, látom, hogy váltanak pár szót, aztán Jeongguk kiszáll a kocsiból.

Az első napon nem szóltam Taehyung-hoz. Ő sem erőltette a beszélgetést. Mindketten el voltunk foglalva az aggodalommal és a várakozással. A második napon kint ücsörögtünk a konyhában, vagy a ház mögötti tornácon. Hoseok-kal beszélgettünk, olyankor általában Nari is ott volt vele. Az időeltolódás miatt Jeongguk üzenetei nem akkor jöttek, amikor én küldtem el neki a válaszokat. Ritkán fordult elő, hogy rögtön visszaírt volna. A harmadik napon beszéltem a szüleimmel, majd este megtudtam, Jeongguk másnap érkezik és azóta hol a nappali ablakában álltam, hol az ajtó előtti lépcsőkön ültem és nem csináltam mást, csak vártam. Nem igazán volt más választásom.

Amint Jeongguk megindul az ajtó felé, elé szaladok és a nyakába vetem magam. A több napnyi alváshiány és félelem megteszik a hatásukat, sírva fakadok a megkönnyebbüléstől, hogy végre itt van.

- Yoongi-t tanúvédelmi program alá helyezik – mondja, a hirtelen új információtól először nem is tudok megszólalni. – Ji-Ho hivatalosan amerikai állampolgár, nem koreai. Az ügyét átveszik, a tárgyalások ott folytatódnak és nem Yoongi az egyetlen, akit bevesznek ebbe a programba.

- Ezt meg honnan tudod?

- Menjünk be és mindent elmondok. Lengén öltöztél, túl hideg van.

A szobánkba megyünk, Taehyung az ajtónál állva hallgatja, amit Jeongguk mond. A rendőrségen sok információt kapott, az ügy miatt komoly összeköttetések vannak Szöulban és Los Angelesben. Yoongi azt akarja, hogy mindenről tudjunk, az ismerősi körének hála, ez így is történik. Mivel nem igazán vagyok tisztában azzal, mit takar ez a program, Taehyung ad egy rövid felvilágosítást:

- Ji-Ho nem mondta, hogy minden emberét beárulja. Yoongi élete azután is fenyegetve lenne, ha kijöhetne a börtönből, könnyedén megtalálhatnák. A tanúvédelmi program lényege, hogy új személyazonosságot, új nevet kap és a szabadulása után el fog költözni, a hatóságok segítenek neki ebben. Nem tarthatja majd velünk sem a kapcsolatot. Olyan lesz ez, mintha Yoongi nem is létezett volna.