ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

45. Fejezet

Narae

Taehyung és Jeongguk arról beszélnek, hogy jó lenne tovább állnunk, lehetőleg még ma. Én a kapott jóváhagyásomat nézegetem, a végére oda biggyesztett megjegyzést: „Ne szúrd el!" Nem fogom. Megnyerem a Hajszát, a Skyline hozzám kerül és mindenki éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna. Én Namjoon nélkül, Jeongguk mellett, Hoseok pedig Oszakában. És Yoongi? Az ő sorsát még nem tudjuk. Taehyung szerint jó esélye van arra, hogy könnyebben megússza, mint Ji-Ho, de semmi biztost nem tudunk, csak az ügyvédében bízhatunk.

Végül arra az elhatározásra jutunk, amivel Hoseok is erősködött: holnap reggel elmegyünk innen. Délután, mikor Nari ismét hív minket a kórházból, felajánlja, hogy menjünk hozzá, elvégre ő nem volt a csapatunk tagja, nála miért is keresnének minket? De aztán eszembe jut, mi lesz, ha valaki a rendőrök ellenére követ minket és akkor Nari is bajba kerülne.

- Olyan hely kell, ami biztonságos. Jelenleg akkor érhetjük ezt el, ha minél messzebb vagyunk Szöultól – szól közbe Taehyung, Nari így le is tesz az ajánlatról. Hoseok azt mondja, mindjárt visszahívnak minket, a hívás pedig megszakad. Pár perc múlva ismét csörög a telefonom, Nari hangját hallom, ahogy az egyik ápolóval beszél. Kicserélik Hoseok kötését, addig neki ki kell mennie a szobából.

- Nagyon erős férfi, szinte meg sem látszik rajta, hogy meglőtték – mondja Nari, miután kimegy a folyosóra. Ő és Jeongguk megbeszélik, hogy az az összejövetel, amire meg voltunk hívva, el lesz napolva. Nari nélkülünk nem akar semmit és azt mondja, nem is tudná jól érezni magát, annyira aggódik. – Tegnap fél órával előbb eljöttem a munkából, hogy hamarabb beérjek a kórházba.

- Mi lenne velünk nélküled, Nari? – nevet fel Jeongguk.

- Ugyan már, ez a legkevesebb azok után, amit te tettél értem régen.

Kérdőn Jeongguk-ra nézek, aki apró bólintással jelzi, hogy majd elmeséli, miről van szó. Amíg az én telefonomon keresztül tartjuk a kapcsolatot Narival, valaki hívja Jeongguk-ot. Látom az arcán a meglepettséget, tőmondatokban beszél, aztán ránéz az órára és lerakja a telefont.

- Mi az? – Taehyung leteszi a félig meghámozott barackot, még az sem zavarja, hogy a leve belefolyik a pulóvere ujjába. - Mondd már!

- Hoseok intézett nekünk egy kis segítséget. Seokjin pár órán belül itt van.

- Micsoda?

- Talán mégis van előnye, amiért Namjoon oldalán áll. Ő nem folyt bele a mi körünkbe.

- Biztonságos lenne nála?

Jeongguk határozottan ránk néz.

- Igen, minden bizonnyal ez az egyik legjobb ajánlat, amit kaphattunk. Már csak el kell fogadnunk. Rae?

- Lenyelem a problémáimat, nekem a ti biztonságotok a legfontosabb – válaszolom, Taehyung végre nem olyan gyilkos pillantással méreget, mint korábban. Jeongguk visszahívja Seokjin-t, aki épp most indul hozzánk. – Miért jön ide?

- Nem tudom, azt nem mondta.

Mindenesetre Jeongguk felhívja az apartman tulajdonosát, közli, hogy még ma elhagyjuk a házat. Mivel miattunk lövöldözés és rendőri kivonulás volt, a teljes heti foglalás összege a tulajnál marad, Jeongguk ezen nem akad fenn. Elkezdünk összepakolni, én a hűtőt rámolom ki, Guk pedig a kocsiba pakolja be a csomagokat. Taehyung segít kicipelni a maradék holmit, szinte teljesen üres lesz a ház, mire Seokjin megérkezik.

Bár megfordult a fejemben, hogy magával hozza Namjoon-t is, ez nem történt meg. Kiszáll a Mercedesből, alaposan körbe néz, mielőtt bejönne a házba.