ꜱᴇᴏᴜʟ ʀᴜꜱʜ ✓

11. Fejezet

Nem csalás, nem ámítás ez sem. Ma triplázunk!

Jeongguk

A ház mögötti garázsban ég a villany, mikor hazaérek. Nem esek kétségbe, tudom jól, ki van ott bent. Az időzítés príma, úgyis beszélni akartam vele. Leállítom a kocsit, az ülésen lévő sültcsirkés zacskót beviszem a konyhába, aztán hátra megyek a garázshoz. Még nincs olyan késő, megszoktam, hogy Seokjin szeret akár éjfélig is bütykölni, ha olyanja van.

- Nem számítottam rád – köszöntöm, mikor belépek a fénybe és meglátom őt egy Aston Martin alatt. Azt a szürke DB11-et piszkálja, amit még a Nissan előtt nyertem el egy kínai fazontól. A pasas nagyon elhitte, hogy lesz esélye, de az első húsz méteren lehagytam.

- Hívtalak napközben, hogy este beugrom.

- Nekem nem ez rémlik. Azt mondtad, átjössz vacsorára, hoztam is csirkét.

- Nyeld le a csirkédet, Guk, nekem olyan kaja kell, ami feltölt.

Értem, szóval az autószerelés innentől kezdve svédasztalos reggelinek minősülhet. Fel kell írjam magamnak, hogy ez az új szokása. Ételként hivatkozik a kocsikra.

- Ha már itt vagy, lenne valami, amiről beszélnünk kellene.

Tekintve, hogy Hoseok és Seokjin ismerik egymást, kizárásos alapon azt is vonja magával, hogy Rae-t is ismeri. Nyilván, hisz az ő Subaruját szerelte a baleset előtt. Ezért se tudom, miképp fog reagálni arra, amit mondok. Úgy ajánlottam fel a segítségét, hogy őt meg sem kérdeztem róla. Érthető lesz, ha hozzám vágja a szerszámokat.

- Van egy közös ismerősünk, Jung Hoseok.

Hallom, azaz nem hallom tovább az ügyködéseit. Pár pillanatig csönd van, aztán újra neki áll.

- Tudom, elvégre övé volt a Nissan Skyline, amit megnyertél előző héten.

- Igen. Nos, kötöttem vele egy egyezséget még a verseny előtt. Megkért valamire, én pedig belementem.

- És ehhez nekem mi közöm van?

Seokjin ennyivel is elárulja, hogy nem szívesen beszél se Hoseokról, se erről, amire készülök. Fogalmam sincs, mit szeret ezen az autón, de van egy sanda gyanúm, miszerint már semmit, csak úgy tesz.

- Az egyezség abból állt, hogy ha elnyerem a Nissant, kölcsön adom neki a következő nyolc hónapra, amíg felkészíti Mae Narae-t a Szöuli hajszára.

Teljes csönd, rég éreztem ennyi feszültséget egy légtérben. Talán ahhoz hasonlíthatnám, mikor Narae megtudta a raktárban, miért cserébe kaphatják vissza a Skyline-t. Seokjin kimászik az Aston Martin alól.

- Eleget tettem Hoseok kérésének, a Nissan megint náluk van és Narae elkezdte a felkészülést is. Viszont szóba került, hogy mit kellene átalakítani a kocsin, említve lett pár apróság, én pedig téged ajánlottalak...

- Te kibaszott idióta!

- Nem tudtam, hogy ismeritek egymást, sosem említetted. Hoseok csak annyit mondott, te babráltad a csaj Subaruját a baleset előtt, de nem a te hibád volt, ami történt.

Nem tudom eldönteni, vajon Narae azzal a képességgel született, hogy a tekintetével ölni tudna, vagy Seokjin tanította meg rá. Mert ő ugyan úgy néz rám most.

- Vond vissza a nekik tett ajánlatot. Nem vállalom.

- Segget csinálnék a számból...

- Hát, kölyök, erre gondolhattál volna azelőtt is, hogy a megkérdezésem nélkül teszel ajánlatokat másoknak. Mit hittél? Nem a szolgád vagyok, aki egy szavadra ugrik. Lehet, hogy neked dolgozom, de mindenféle szívbaj nélkül mondok fel, sőt még arra sem lenne szükség, mert nem írtunk papírokat. Még egy ilyen húzás és úgy meglékelem a Subarudat, amíg alszol, hogy az első tetves fának neki csapódsz. A légzsákjaid szart sem érnének. Nem lesz az az orvosi csapat, akik visszahozhatnának az életbe. Megértetted?