– Hegel munkássága óriási hatással volt a filozófia fejlődésére. Marx és Engels az ő tanaiból kiindulva, vele vitatkozva alkották meg a dialektikus...
Materalizmus eszmerendszerét. Vágom, Mr. Newell, és nagyra értékelném, ha egyszer egyezne a kiírt óra hossza, merthogy már öt perce múlt fél kettő, és nekem szűk fél óra múlva vezetésen kell lennem.
Mr. Newell jó tanár volt, tényleg érdekelték a filozófiai irányok, az eszmék, hogy képes volt elveszni a részletekbe, de úgy, hogy még csak nem is kapcsolt, az órának már vége van. Általában néhány emberke türelme elveszett, vagy siettek és szó nélkül leléptek, ami persze feltűnt neki és akkor ugrott be, hogy ,,ja, már megint elkalandoztam". Valószínű most is a fejéhez fog csapni, amint az első diák feláll a helyéről.
Alattam három-négy sorral ült Bradley, szórakozottan játszadozva a tollával. Eléggé meglepett a tény, hogy ő a régi, körmölős módszerhez ragaszkodik, nem valamiféle kütyüvel gépeli le az órai anyagot, ahogy a legtöbben tették, és hát páran el is szórakoztak rajtuk, ha már így alakult a helyzet.
Nekem viszont nem volt sem laptopom, sem tabletem, így én is a kevésbé népszerű, fáradtságos eszközt választottam. Bradley viszont nem annak az embernek tűnt, aki nem engedhette volna meg magának ilyesmiket. Lefogadom, hogy valami szuper jól funkcionáló gépe lehet, amit pusztán féltésből nem hoz be.
Álla alá kopogtatta tollát és a tekintetét felkapta, mire én halál nyugalommal fordultam a füzetemhez és jegyzeteltem összefüggéstelen szavakat. Valószínűleg már nem is emlékszik rám, feleslegesen hívom fel magamra a figyelmet, hogy aztán megdolgoztathassa az agytekervényét és valami csoda folytán beugorjak neki.
A tanárunk továbbra is magyarázott, de aztán csak felállt egy rövidre vágott szőke hajú csaj a helyéről és felé intézte szavait.
– Ez mind elképesztően érdekfeszítő, Mr. Newell, de nekem még ma el kell mennem a kisfiamért az oviba, szóval ha megtenné, hogy a hivatalos óra után tíz perccel befejezi...
– Ó, ennyi volna az idő? – csapott a kopasz kobakjához és a karórájára nézett. – Borzalmasan gyorsan repül az idő. Bocsássanak meg, kissé magával ragadott Hegel és az idealizmus rendszere. Remélem önök is hasonlóan voltak ezzel. Innen folytatjuk!
Gracias! Csakhogy végre eljutottunk ide!
Sietve dobáltam be miniatűr hátitáskámba a füzetemet, tollamat, majd azt felkapva a tavaszi kabátommal együtt rohamoztam meg a bejárati ajtót. A folyosót nagy léptekkel szeltem át, majd a kapun kilépve pillantottam a pár méternyire álló buszmegállóra. Előkaptam zsebemből a mobilomat és magamban nyugtázva állapítottam meg, hogy még várhatok is a buszra, amivel még időbe oda tudok érni Alanhez.
Komótos léptekkel érkeztem meg, miközben a felhős, szürke égre bámultam. Egy emlékképet idézett elő, amit jó mélyre ástam el a tudatom alatt.
YOU ARE READING
Vétkezők ideje ✓
RomanceAntonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...