Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Rosaline rikácsolása egészen a raktárig csengett. Éppen a dobozolással végeztem és készültem kimenni, mikor megütötte a fülemet a munkatársam kiborulása. Ha jól értelmeztem, akkor a vásárló a paradicsomot zöldségnek vélte, és feltételezem, hogy nem találta a digitális mérőn.
Egy néma imát mondtam el, amiért nem nekem kellett kiszolgálnom. Ma már elég dinkaság ért a pénztárban, nem volt kedvem még egyhez.
A helyzet az, hogy volt egy pár becsavarodott ember, akiknek még a vásárlás is gondot okozott, és most nem azokra értem, akik nem találták az ételszínezéket a pudingpor mellett. Ha még csak ilyen problémák lettek volna. Nemrég egy nő megfeledkezett arról, hogy a fagyasztott húsgombócokat vett, megkérdezte tőlem, hogy az övé-e. Pechjére senki más nem állt mögötte, így aztán az arcához csapott, hogy tényleg, ezt ő vette. Vagy még csak ne is tegyek említést arról, amikor megkérdeztem, hogy van törzsvásárlói kártyát kértem és olyan választ kaptam, hogy van, de még sincs, mert a kocsiban hagyta. Na jó, inkább hagyjuk is!
Kiléptem a raktárból és felmértem a terepet, mennyire biztonságos. Mikor Rosaline házi sárkányba csap át, akkor jobb volt nem a közelébe ólálkodni.
Pár lépést tettem, ám valaki megragadta a vállamat, mire ijedtemben majdnem lefejeltem a húsos pultot.
– Szia, Nelli! – üdvözölt kicsattanó jó kedvvel az a személy, akinek a megjelenésére végképp nem számítottam
– Bradley, te meg mi a csudát keresel itt?
– Én is majd' kicsattanok az örömtől, hogy látlak – vigyorgott mint mindig azokkal a lehetetlenül fehér fogsoraival. – Látom ragyogsz, mint égen a csillag.
Ez az összefüggés emlékeztetett arra az esetre, mikor csillaghoz hasonlítottam magam. Vajon ez a srác a fejembe lát, gondolatolvasó, vagy mi a fene? Mindenesetre nagyon bele tud vágni a velős témákba.
– A hízelgéssel nem mész sokra – fintorogtam.
– Persze, hogy sokra megyek, mert bírod a dumámat – bólogatott hevesen.
– És már megint előjött az egómániád – fordultam el és spuriztam volna a kasszába, ám elém állt, ezzel elállva a legrövidebb egérutamat.
– Várj! Van programod a műszak után?
– Mindig van programom. Az egyetem miatt ki sem látszok a tanulnivalóból.
Bradley igyekvően bólogatott.
– És mi lenne, ha nem te mennél a tanulnivalóhoz, hanem a tanulnivaló jönne hozzád?
– Ezt meg hogy érted? – néztem rá kérdően, mert egyszer csak elvesztettem a fonalat.
– Nos, emlegetted, hogy nagyon régen jártál már a Henryk's nevű tónál.
