Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,, Kérlek, gyere a Black Rainbow Streetre, sürgősen! Az öcsém le akar ugrani a harmadikról!"
Lefagyva olvastam többször is el a sorokat.
Éppen az öltözőben vettem fel a védőfelszerelést, és készültem a csapattal az elődöntőre, mikor Antonella ezt az üzenetet küldte nekem.
És teljesen lesokkolódtam a szavak láttán. Többször is el kellett olvasnom, hogy felfogjam, ami a mobilom képernyőjén állt feketén-fehéren. Amikor pedig kezdett leesni a tantusz, akkor mellbe vágott a valóság. Sebastian véget akar vetni az életének. De miért? A betegsége miatt? Ő is ugyanazon megy keresztül, mint Jonathan? Mi vesz rá egy tizennégy évest arra, hogy ilyen korán rávegye erre magát? Talán rájött, hogy az egyetlen mód, hogy megszabaduljon a karjától az, ha leveti magát a mélybe?
Fogalmam se volt, de Antonellának szüksége volt rám, méghozzá rögtön.
– Mi a baj, haver? – szólalt meg mellőlem egy hang.
Mickyre néztem, aki aggódó pillantásokkal illetett.
– Olyan képet vágsz, mintha a halálod napját írták volna meg, mi a csudát láttál?
Kerestem, de alig találtam meg a hangomat.
– El...el kell mennem – mondtam elnyúló hangon.
– Tessék? Hiszen alig háromnegyed óra és kezdődik a meccs – döbbent le Micky.
Tudtam jól, ahogy a csapat is számított rám, ráadásul lehetséges, hogy egy soha nem visszatérő lehetőségnek a kapujában álltunk. Tudtam, hogy bíznak bennem...de Antonellának a fia pedig épp most akarja levetni magát a betondzsungelbe, a fenébe is!
Egy ember élet ára sokkalta fontosabb, mint egy lépcsőfok megtevése a Stanley kupa felé. Itt van az a tizenkilenc ember, aki tud segíteni a csapaton, ráadásul mindenki remek formában volt, így az én hiányom fel sem tűnhet nekik, igaz?
De mégis, úgy éreztem, hogy ezzel elárulom őket. Számítanak rám, és Durbin irtóra pipa lesz, ha nem lát engem a többiek között. Viszont ezt vállaltam.
– Megígéred, hogy bedobsz egy fedősztorit, és megtartod azt, amit most mondani fogok? – kérdeztem felé fordulva.
Micky több volt, mint egy puszta barát. Ő rá mindig is számíthattam, amióta csak ismertem. És neki is volt elég zűrje ahhoz, hogy megvédjem, mikor is a csapat rendelkezésére kellett volna állnia.
– Meg tudom ígérni, igen – bólogatott és a tekintetét nem vette le rólam.
– Antonella öccse úgy tűnik öngyilkosságot készül elkövetni – mondtam ki egy szuszra.
– Hogy micsoda? – képedt el és a borzalom ült ki az arcán.
Neki nem kellett mindezt bemutatnom, hisz az anyja is megpróbálkozott gyógyszerek segítségével átjutni a túlvilágra. Éppen ezért tudtam, hogy ő mindenki másnál jobban meg fogja érteni a jelenlegi szitut.
