Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elvesztem az előttem ülő szépségben. Nemcsak a külseje, de a belseje is csak úgy ragyogott Antonellának. Egy távoli hang a fejembe azt mondogatta, meg sem érdemeltem, hogy egy ilyen lány közelébe kerültem, mint ő, viszont ebben a pillanatban túlságosan is hívogattak az ajkai. Az utóbbi hetekben annyit ábrándoztam róla, hogy szabályosan egy mágnesként vonzott egyre közelebb és közelebb. Egyre inkább közeledtem és a szemeibe csillogott a kíváncsiság, hogy ezután mi fog jönni. Ennél több megerősítésre nem is volt szükségem.
Megszüntettem a távolságot, és az ajkára illesztettem az enyémet. Ügyetlenül, mintha megint egy kamasz tinédzser lennék, aki ismerkedik még a szerelemmel, úgy leheltem apró puszikat az ajkára. Majd óvatos mozdulattal finoman beleharaptam telt alsó ajkába. Mintha csak egy vattacukorba haraptam volna bele, olyan selymesnek és lágynak érződött. Úgy tűnt, értékeli, mert hasonlóan cselekedett, csupán ő a felső ajkaimat vette célirányba.
A természet csendje alatt minden rezdülésünket hallani lehetett, ahogy az arcbőre érintkezett az ujjaimmal, ahogy finoman járatta ujjait a tarkómon. Minden egyes rezdülést fel lehetett fedezni ebben a pillanatban. És ez volt életem egyik legszebb pillanata.
A szívem egyenesen szárnyalt, ki akart szabadulni a helyéről, hogy tudatára adja, mennyit is jelent nekem az, amiért ez a lány viszonozta a csókot. Világgá akartam kürtölni, a kezemet az övén tartani, ezzel is szimbolikussá téve, hogy az életem része. Ilyen gondolatokat Chelsey óta nem kaptak lángra az agyamba. Most viszont futótűzként terjedt el, ami arra késztetett, hogy még szorosabban magamhoz vonjam, így az egyik karommal átöleltem a lány derekát és elmélyítettem a csókot.
Antonella erre szabályosan felnyögött, de nem visszakozott, hanem élénken viszonozta. Alig hittem el, hogy ez történik. Eddig olyasmi kép terítette be a gondolataimat, amiben hirtelen kapcsol egyet és lekever egy hatalmas sallert. Nem voltam eddig teljesen meggyőződve arról, hogy a jeleket, amiket észrevettem, azok a vonzódás fajtái lettek volna. Nagyon jól titkolta előlem. De most már képtelen voltam ennek tudatában elengedni.
A hosszúra nyúló csókunk, egészen addig tartott, míg egy szárnyas madár néhány centire a fejünk fölött repült el, mi pedig ennek hatására, mintha csak konnektorba dugtuk volna az ujjunkat, ami megrázott, olyan módon váltunk szét. Ő levegő után kapkodott, én pedig beletúrtam a hajamba.
– Úgy tűnik, neki elege lett belőlünk – mondtam ki az első értelmes szót, ami eszembe jutott és rámosolyogtam. Ő visszamosolygott, mire egy ajtó nyílt ki a szívemben, és elkapta, majd elraktározta ezt a momentumot.
Mindketten elvesztünk a pillanatban. Legszívesebben újra visszahajoltam volna az ajkaihoz, kihasználva az alkalmat, amiért Antonella megnyílt előttem, de nem tettem.
– Hosszú ideje nem volt ilyenben részem – jelentette kisvártatva.
– Miben?
– Abban, hogy egy különleges pillanaton osztozok valakivel, aki nem a családom, vagy Shane.
