Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ennek nem lehet jó vége. Az, hogy behívatott Sebastian osztályfőnöke, annak nem lehet jó oka. Általában a bajos tanulóknak a szüleit hívják be, nem pedig a pedánsokét. Anyám persze az út alatt arról győzködött, hogy semmi baj nem lesz. De szerintem ő is csak a saját megnyugtatása érdekében szajkózta. Mindketten tudtuk, hogy Sebastiannek voltak problémái a suliban. Eléggé elkülönült a társaitól, nem volt társasága az iskolában, és nem valami jól repesztett a tanulmányi eredményeit illetően. Anyu megmondta, hogy nem egy gépészmérnököt szeretne a fiából, hanem egy becsületes embert. Én azért többet vártam el az öcsémtől, hisz annyi lehetőség volt benne. Alapjáraton érdeklődő volt sok minden iránt, nem hiába volt a kedvence a Discovery Channel. Az más lapra tartozott, hogy ami nem érdekelte azt sehogy se lehetett a fejébe verni, mint például a matekot.
Mikor megérkeztünk a tanárihoz, anyu finoman bekopogtatott. Rögtön kinyitotta egy őszes bajszú, kopasz férfi az ajtót.
– Jó napot, miben segíthetek?
– Mrs. Burrowshoz jöttünk – jelentette ki anyu. – Tudna szólni neki?
– Természetesen. – Ezzel behúzta az ajtót, mi meg azt bámultuk némán.
Anyuval néma beszélgetést folytattunk le, míg nem érkezett a tanárnő. Most ugrik a majom a vízbe.
A következő pillanatban egy negyvenes éveibe járó, csinos nő nyitott ajtót. Száját vérvörös rúzzsal festette be, sötét szempilláin láttam, hogy mennyire kapaszkodik egy-egy szempillaspirál darab. Kissé túlzó volt a sminkje, de a bájos megjelenéséből ez nem vont le.
– Maguk lennének Sebastian rokonai.
– Így van. Én az anyja vagyok, ő meg a nővére – érintette meg finoman a karomat anyu futólag, mikor engem megemlített.
– Nagyon örülök, amiért eljöttek – mondta őszinte hálával a hangjában. – Muszáj volt magukat idehívnom.
Ajaj, ez jól kezdődik. Ha muszájból kellett hívnia, akkor semmi jóra nem számíthattunk.
– Sebastian nagyon különleges diák számomra, éppen ezért szeretném, hogy tudjanak róla – nézett hol rám, hol anyura. A tekintete aggodalomtól volt tele, mint aki nem tudja, hogy is számoljon be egy velős dologról.
Közben engem majd' szétvetett az ideg.
– Tudniuk kell, hogy Sebastian rosszul teljesít.
– Igen, matekból – bólogatott bőszen anyu. – Már felfogadtunk mellé egy korrepetítort.
– Attól tartok ,hogy ez túl van a matekon.
– Ezt meg hogy érti? – szorította bal kezét szívére anyu, mintha ki akarna ugrani a helyéről.
– Nem csak matekból, hanem történelemből és nyelvtanból is eléggé megromlottak a jegyei.
Anyu a szívéről a szájára tette a kezét és rám nézett aggodalmasan. Ahogy ő, úgy én is meglepődtem.
