Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Nicklas úgy méregette a Rubik-kockát és nyomta az arcába, mintha csak egy jó csajt venne szemügyre, hogy milyen formásak a paraméterei és mennyire hajlandó egy szerelmi kapcsolatot bevállalni. Még az a mázli, hogy rég el volt köteleződve, mert komolyan az járt a fejemben, hogy a svéd csapattársunk a következő pillanatban el fogja hívni randira azt a játékot.
– Szóval, már egy hete próbálod kirakni? – kérdezte a mellettem ülő Micky elhúzott hangon.
– Pontosan. És sehogy se megy – rázogatta meg a kezében a kockát.
– Miért nem nézel fel youtube-ra? – vetette fel ötletként. – Csomó videó szól arról, hogy lehetne a lehető legkönnyebben kirakni.
– Az gyakorta idiótáknak való.
– Azaz tökéletesen megfelel neked – csatlakoztam be a párbeszédükbe.
– Csesződj meg, Pritchett! – vicsorított felém valósággal, mint egy megveszett vad. Még jó, hogy egy asztal választott el minket, legalább rá tudtam borítani, ha felhúzom őt. Nicklasnak nem igazán volt humorérzéke.
– Tehetek én róla, hogy olyan szerencsétlen vagy, hogy nem tudod kirakni azt a kockát?
– Ha ennyire egyszerűnek tartod, akkor tessék, megadom rá a lehetőséget – vágta le a fehérre festett asztalra, mi köztünk volt.
Oldalra néztem, ahol éppen a többi csapattársunk szállingózott be a videóterembe, de Durbinék még nem bukkantak fel.
– Kösz az ajánlatot, de nem szeretem pazarolni a drága időmet.
– Ez azt jelenti a szótáradban, hogy nem tudod kirakni – jelent meg eszelős vigyor az arcán.
– Soha nem játszottam vele, hogy tudnám? Te viszont már ki tudja mennyi időt, órát öltél bele a kirakásába. Ennyire senkin se foghat ki egy színes kocka.
– Dugd fel magadnak a...
– Én megpróbálom – szólt közbe Micky, aki már kezébe is vette a kockát és húzogatni kezdte a színes lapokat jobbra-balra. – Néha eljátszogattam vele, egyszer-kétszer sikerült is kiraknom. Bár az jó régen volt.
– Látod, Nicklas, még csak nem is erőlködött – néztem gúnyosan barátomra, aki csupán egy fújtatással reagált.
– Ti értitek, hogy Durbin mit akar velünk megtárgyalni, mikor ezen a héten nem is lesz meccsünk, tehát feleslegesen elemezgetünk?
– Pontosan olyan jó kérdést teszel fel, amire senki se tudja a választ a teremben.
– Remélem nem rágott be megint, ahogy két évvel ezelőtt és minden egyes hülye megmozdulásunkat megmutatta – fintorgott Nicklas.
– Ugyan már, bejutottunk a Stanley nyolcas döntőjébe, nem szívózhat emiatt velünk.
– Bocs, de miről is van szó? – kapta fel a fejét Micky. Mivel idén szerződött ide, ezért gyakran kapta fel a fejét olyan információkért, ami neki újnak hathatott.
