Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Tudtam, hogy meggondolod magad! – nyitottam ajtót azzal a hatalmas vigyorral az arcomon, azért, amiért diadalt arattam.
– Nem volt más választásom. Vagy te, vagy egy random ember, akivel ki tudja milyen dolgozni. Melletted annyi előny szólt, hogy mivel teletömted magadat a filozófiai elméletekkel, talán hasznomra is válhatsz – mondta, miközben belépett az előszobába.
Szemrevételezte és nyilván magába elkönyvelte, hogy jóval kisebb, mint hitte. Félig-meddig vártam, hogy megkérdezi tőlem, hogy a fizetésemből csak ennyire telik. De nem szégyelltem Antonella előtt, hisz ordított róla, hogy a legtávolabb áll tőle mindenféle luxuscikk.
– Exitus acta probat.*
– Aliud ex alio malum gignitur*2 – mondta egy kis töprengés után, én pedig grimaszoltam megdöbbenésemre. – Nem csak te tanultál latin szállóigéket.
Felderültem ennek hallatán.
– Imádom az okos nőket. Nehéz visszafogni magam mellettük.
Egy szemforgatással letudta ezt, majd beljebb tessékeltem ő pedig körülnézett a nappaliban is, mintha egy kiállításon lett volna nem egy egyszerű lakásban. Félretettem az útból edzőtáskámat, hogy hozzáférhessen a helyhez.
– Érezd magad otthon, Tonita.
– Nella. Nagyon nehezedre esne egyszer a nevemen szólítani? – kíváncsiskodott dölyfösen, miközben leült a kanapéra, ami puhasága és krémszíne tökéletes egyveleg volt számomra.
– A Nella olyan szokványos. Akkor inkább Nelli – javasoltam még mindig vigyorral az arcomon, majd lehuppantam a kanapé másik végébe.
– Ez arra emlékeztet engem, mikor az arab férfiak adnak házasságkötéskor nevet a feleségüknek. Mintha a tulajdonuk lennének.
– Talán, mert részben tényleg úgy bánnak velük – tettem hozzá kisvártatva. – Ott máshogy élik meg a női és férfi szerepeket.
– Én akkor sem tudom felfogni. Miért hagyják nők generációi, hogy megmondják nekik ki legyen a férjük, illetve mit viselhetnek?
– Mert ebbe születtek bele. Ha nem látsz más példát, úgy elég nehéz a gondolkodásmódon változtatni – magyaráztam. – Tudom, hogy belőletek, nőkből így is nagy felháborodást vált ki, de egy percig csak képzeld el a helyükbe magad. Gondold el, hogy az anyád is burkát hordott egész élete során, és megválasztották,hogy kivel házasodjon össze. Látod, hogy ennek ellenére boldog, és nem azt szeretnéd te is?
– Én inkább követném a nyugati hagyományokat.
– Ezt te magad nem tudhatod. Mi van, ha hiszel Allahban és nem szeretnéd a Koránt megszegni? A szentírás, ami jogokat szült. Egy embernek kevés vagy, hogy ellenszegülj.
– Akkor megszökök az országból – vetette fel.
Ekkor felnevetettem.
– Sok sikert hozzá! Ugye tudod, hogy nagyrészt muzulmán férfiak vándorolnak el? A nők tartják ott egybe a családot, ezért ők jószerivel ott ragadnak velük együtt.
