Vétkezők ideje ✓

Köszönetnyilvánítás

Alig hiszem el, hogy ennek a történetnek is pontot tettem a végére. Pedig nem is hittem, hogy valaha kész leszek vele. 2020 novemberében kezdtem el ugyanis írni a történetet, az első 5 fejezete meg is lett, aztán jött 2021 februárja, amit nyíltan kijelenthetek ,hogy az eddigi legrosszabb időszakom volt. Kórházba kerültem, és az írás is hosszú ideig nem úgy ment, ahogy azt szerettem volna. Emiatt hanyagoltam is ennek a történetnek az írását, mert úgy éreztem, elvesztettem a hangomat.

Aztán 2021 novemberében újra nekiveselkedtem a történetnek, és még az elején ugyan küszködtem, de aztán megtaláltam az utamat, amin korábban jártam, amitől úgy éreztem, végre megint megvan a maga a varázsa, amit írok.

De ennyit a háttérről, most beszélek kicsit a sztoriról.

Aki olvasta a Károhozottak idejét, talán szembetűnt, hogy Bradley milyen közel kerütl a szívemhez. Nagyon izgatott lettem, mikor egyszer csak találtam közte és Antonella között egy szálat, ez késztetett arra, hogy megírhassam a történetet. Imádom azokat a sztorikat, mikor már van úgymond egy előzménye. Kissé féltem ugyanakkor az írásától, mivel én alapjába véve nagyon slow burnös vagyok. Nekem eddig minden karakterhez évek kellettek, míg ki nem virágoztattam a kapcsolatukat, viszont Antonella és Bradley kapcsolata nem ilyen volt számomra, így én is egy ismeretlen útra vergődtem. És úgy érzem ,hogy jó úton haladtam, mert nagyon szerettem írni ezt a történetet.

Itt most leginkább ritka betegségek voltak terítéken. Egy kis tanulás volt nekem, hisz kutatómunkát kellett végeznem ezek után. Plusz, elolvasni Oscar Wilde művét, a már sokszor emlegetett Dorian Gray arcképét. El kell hogy mondjam, megérte elolvasni és azért is lett ennyiszer emlegetve és idéztem belőle, mert zseniális mű. Nektek is bátran ajnálom olvasás gyanánt!

Meg aztán volt itt jó sok minden. Többek közt Bradley melegellenessége. Bevallom, ez volt a legnehezbb része a történetnek, hisz olyasféle elveket követett az egyik karakterem, amiket én magam ellenzek. Mégis, úgy éreztem, muszáj kissé jobban belelátnom a rokonaim fejébe. Nekem az írás analizálásnak is tökéletes, hogy megértsek bizonyos dolgokat. Itt most a homofóbia volt terítéken, és bár megértem, sokkal jobban örülnék, ha Bradley-hez hasonló utat járnának be ezek az emberek. Mert a vélemények igenis változtathatóak, és nem szabad egyből reménytelennek elkönyvelni mindenkit, hanem igenis jobb belátásra kell téríteni az embereket. Megpróbálom én is a környezetemet, de mint mondtam, jobb volna Bradley alanyokkal dolgoznom.

Antonella részéről meg féltem, milyen reakcióktól, mivel már belegondolni ,hogy egy gyereket megerőszakolnak, akinek ráadásul abból még gyereke is születik...felfoghhatatlan, ugyanakkor létező dologról van szó. Emlékszem, hogy középsulisként egyszer utánanéztem a legfiatalabb anyáknak, és egészen ledöbbentett, amit találtam. És ez a valóság. Sajnos megint csak az ihletett meg. De ugyanakkor felhívás a fiatalabb olvasóim számára, hogy igenis hallassák a hangjukat, ha netán egy idősebb férfi helytelenül viselkedjen, méghozzá azonnal, mert nemcsak olyan következménye lehet, mint a baba, hanem mentális problémák is felmerülhetnek, ami idővel csak egyre rosszabb lesz. Ne féljetek megosztani a családotokkal vagy barátaitokkal semmit sem, hisz azért vannak ott veletek, hogy segítsenek, amikor baj van.

Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni nektek a csillagokat és hozzászólásokat. Hétről hétre annyi erőt adtatok a folytatáshoz nekem, annyira örültem, hogy ennyire magával ragad titeket Bradley és Antonella története. Nagyon örülök, amiért itt vagytok! Ezt nem bírom elégszer hangsúlyozni. Köszönöm, hogy vagytok!

És van egy örömteli hírem! A történetnek írok egy spin-offot, ami már New Yorkba kalauzol el minket, Bradley új csapatához, új szereplőkkel tele, de remélhetőleg őket is fogjátok szeretni. Itt hagyom a fülszöveget és a borítót, amivel megtalálhatjátok, ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket, jövő héten már érkezni fognak a fejezetek is hozzá:

Fülszöveg:

Goldie Gaines első látásra egy hétköznapi lány, aki szereti, ahogy ápolónőként sertepertélhet az idősek otthonába és segítsen az embereknek. Senki sem sejti, hogy a lánynak van egy pszichés betegsége, amit rejteget, nemcsak mások, hanem maga elől is. És, ha ez nem volna elég, mai napig nem tudja feldolgozni anyja halálát, ami a szeme láttára történt. Tudja, van egy cérna, ami elszakadhat, de vajon meddig feszül előtte. Eléggé ahhoz ,hogy derékbe törje a lány életét?

Jamison Lyons négy évvel ezelőtt elvesztett mindent, ami értelmet adott az életének. Habár a tragédián nagy nehezen túltette magát, még mai napig hordozza magán a sebeket, amik egy óvatlan pillanatban felszakadhatnak. Egyedül a jégkorong ad neki elegendő erőt, hogy folytassa az életet. Aztán egy nap, mintha a megváltás jönne vele szemben, mikor nagyanyját megy meglátogatni az új lakóhelyére, az cambridge-i idős gondozóba.

A két fiatal találkozása akár sorsszerű is lehetne. A lánynak azonnal megtetszik a karizmatikus, jószívű férfi, azonban van egy gond; Jamisonnak a kolléganőjén és egyben legjobb barátnőjén akadt meg a szeme. 

Remélem, hogy ebbe a kalandba is részt vesztek, de ha mégsem, köszönöm, amiért velem és Antonelláékkal voltatok és együtt izgultuk végig a történetüket. :)

Ölelés,