Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Hogy juthatott eszedbe pont idehozni ezt? – sziszegte felháborodva Shane, miközben szúrós tekintettel méregette a tőlünk kissé lemaradott Bradley-t.
Mondanom se kell, hogy Shane teljesen kikelt magából, mikor megosztottam vele Bradley enyhe homófobiáját és, hogy tenni akarok ez ellen. A barátom biszexként nem volt elragadtatva az ötletért, ahogy a helyszínt sem csipázta, ahová vittük. Azt mondta, hogy ez egy békés lmbtq hely, ahová homofóbiának semmi szín alatt nem lehet köze. Ez egy jól elrejtett hely, ahová bátran mehetnek a csoport tagjai.
Persze, tudtam, hogy nem lenne helyes Bradley-t magammal vinnem, hisz nem túl jól ismerem, honnan tudhatnám, hogy nem csinál-e jelentet.
Az egészben az a legbizarrabb, hogy úgy érzem nem tenne ilyet és abban is hiszek, hogy meg lehet változtatni a véleményét a meleg emberekről. Locura, hogy pont egy olyan személyért teszem ezt, akit magam se tudok eldönteni, hogy kedvelem vagy sem. Egyáltalán nem tudom, hogy minek nevezzem a kapcsolatunkat, mert el kellett ismernem, hogy a vezetés terén sokat segített, viszont az örökös mosolya és beszólásai már más fényben tüntették fel.
Azt se tudtam, hogy mi végett érzem úgy, hogy meg kell változtatnom az álláspontját. Talán azért, mert láttam a szemében azt a megrendült kisfiút, akit ott hagyott az anyukája évekkel ezelőtt. A szavai mögött pedig ott volt a kiábrándultság, a tény, hogy az anyja otthagyta egy nőért. Ez elég traumát jelentett, olyannyira, hogy védelmi pozícióba lökje Bradley-t. Az volt az elméletem, hogy valójában csak rávetítette az anyja utáni neheztelést a többi meleg emberre. Ezzel ellehetetlenítette azt, hogy más megvilágításban lássa őket, mert akkor nem maradna más, mint, amit korábban mondott. Vagyis azt, hogy hiába adott életet neki és a testvéreinek, nem szerette eléggé őket, hogy velük maradjon. Ezzel a ténnyel nehéz lehetett megküzdeni, így inkább a melegekre vetült a probléma. Ha valamivel nem akarunk szembesülni, akkor mindig másra vetül a dühünk, a bánatunk.
Bár nem ismertem Mrs. Pritchettet, de én se díjazom azt a húzást, hogy csak úgy sebtében lelépett otthagyva értetlenül a gyerekeit. Az ilyen ember inkább csak elmenekül, hogy ne szembesüljön a károkkal, amiket okozott. Hiába értem meg, hogy ezt azért tette, hogy önmaga lehessen, de intézhette volna finomabban is.
– Már elmondtam, hogy ez a legalkalmasabb hely, ahová vihetem – suttogtam oda Shane-nek végül a válaszomat.
– A legalkalmasabb? Ha jelenetet mer rendezni...
– Nem fog. Ezt megígérhetem – mondtam és futólag rátettem a vállára a kezem biztatásképpen.
– Honnan a fenéből tudod ezt megígérni? Pár hete ismered ezt a tagot. Mitől vagy ilyen biztos a dolgodban?
– Van egy elméletem róla, ami ha igaz, akkor nem fog senkinek se bántódása esni. Sőt, talán megérti majd az okokat és elfogadóbb lesz.
