Giorgio és Én[befejezett]

Giorgio Mellett

- sziasztok! - léptem be kis késéssel a terembe.

-szia Zsoma! - köszönt nekem a társaság.

Nagyon szeretek próbálni és gitározni. Ha megpengetek egy húrt, az elkezd remegni én pedig érzem a rengést, és eltűnik minden problémám és mire a húr visszaáll az alap állásába, én már boldogan pengetek. Kivéve amikor szenvedek a g-dúrral. Nevetnek rajtam a fiúk, de néha meghalok amikor azt kell lefognom. Na erről mindegy is. Manapság nem érzem ezt a húros-témát. Egész nap lehangolt és szomorú vagyok valamiért. Vagy csak magányos. Miért is lennék? Hisz ottvannak nekem a fiúk. Vagy, lehet egy pár hiányzik mellőlem, egy igazi szerelem.

-akkor? - zökkentett ki a gondolataimból Barni.

-hm? Tessék? - kaptam fel a fejem.

-akkor megírjuk a következő dalt? - éppen egy új albumot írtunk, már a hatodik számát.

-hát megpróbálhatjuk. - vettem egy nagy levegőt és beletúrtam a hajamba.

-oké, de miről szóljon? - forgatta a ceruzát a kezében.

-esetleg lehetne arról, hogy sokan nem hittem bennünk és abban, hogy zenészek leszünk. - vetettem fel a már négy napja kigondolt ötletemet.

-végre egy jó ötlet. -ütött egyet a Dobján Peti.

És igen. Így született meg az egyik új dalunk, a fasza kis hobbi. Nagyjából megírtuk a szöveget és hazamentünk, mivel mindenki fáradt volt.

-sziasztok! - léptem ki a teremből. Hazaballagtam, mikor pittyent a telefonom. Egyből előkotortam a vászontáskám aljáról.
Gyuri volt az.

Giorgui

Szia, szerintem elraktad véletlen a lapomat, fel mehetnék érte?

Zsombi

Persze, de nyugodtan maradhatsz itt nálam.

Vetettem fel egy újabb ötletet. Mint mondtam;magányos vagyok. Körübelül öt perc alatt már hallottam is a lift hangját, és odamentem az ajtómhoz. Kopogott, mire én gyorsan megnéztem a hajam a tükörbe és nyitottam is az ajtót.

-szia Zsoma! - lépett be nagy mosollyal a kis olasz.

-szia! - öleltem meg.

-tudod, jó is, hogy áthívtál mivel a Fasza kis hobbiból szerintem van egy jó reflényem. Megbeszélhetnénk. - kötötte ki a Conversét. Ahhoz képest milyen kicsi, elég nagy lába van. Mosolyogtam el.

-oké, itt a lap. - nyomtam a kezébe a sokszor emlegetett gyűrött lapot.

-köszönöm. - hmmm. Hümmögött miközben az állát simogatta, mint valami amerikai horrorfilmben lévő bajszos rendőr.

-kérsz teát? - néztem a konyha felé.

-megköszönném. - mosolyodott el.

-tudod.... Megszeretném nézni a ruhatâradat. - vetette fel Gyuri ezt az igen elvetemült ötletet. Fura a ruhásszkerényem, mondjuk így.

-tessék? - dobtam le egy kristály cukor kockát a kezemből a hír hallatán.

-Megszeretném nézni a ruha ruhatáradat. - Mondta ugyanolyan nyugodtsággal.

-hát ha akarod. - húztam meg a vállam. -adok időt ameddig teát csinálok. Többet nem pazarlok az én drága életemből.- Igazából semmi drága sem volt az életembe. Csak ők. Gyuri, Peti, Barni, Bálint, Ati és a rajongók.

-oké. - rohant be, Gyuri a szobába. Kihozott egy csíkos sötét nadrágot és egy narancssárga régebbi divatú felsőt. Felpróbáltatta velem, ami őszintén még nekem is tetszett, majd újra lelültünk fojtani a Fasza kis hobbit. Gyuri épp írta az ötletét mikor én gondolkoztam. Egyáltalán nem a dalon.

-tudod... - néztem bele a kávébarna szemeibe.

-szerencse, hogy nem halgattál rájuk. - lábadt könnybe a szemem.

-Kikre? - néz rám Gio érthetetlenül.

-szerencse, hogy gitárt vettél és nem matektanárhoz mentél. - fojt le egy könny az arcomon.

-Zsoma! - hajolt oda hozzám.

-szerencse, hogy nem lettél se bölcsész, se ügyvéd. Se felnőtt. - sírtam és nevettem egyszerre.

-hahó. - törölte le a könnyeim a kezével.

-Csak mostanában minden olyan szar! - tört ki belőlem már teljesen a sírás mint egy kislányból. Szerencse, hogy göndör fürtjeim eltakarták a szemem nagyrészét.

-Zsombor! - hajolt oda közel hozzám Gyuri. Az én szám és az övé között lehetett egy centi.

-Giorgio. -hajoltam hozzá közelebb és közelebb.