Giorgio és Én[befejezett]

Símaszk

Mielőtt megnéztem volna, hogy ezt mire írta bevettem egy fájdalom csillapítót mivel jobban fájt ez a másnaposság mint bármelyik másik. Aznap este bármi megtörténhetett.. Ütős lehetett.. Oly annyira, hogy hazajöttem, nem a kisházba. Nem szerettem volna itt lenni ez előtt, mivel tuti ez az első ahova jönnének Gyuriék.
Szóval miután lenyeltem a gyógyszert elővettem a telefonom és megkerestem Giorgio nevét. Giorgio. Kicsit összerezzentem mikor elolvastam. Annyi mindent tett értem... Miért tettem ezt? Megcsókolhattam volna... De nem történt meg.. Pedig szeretem őt. Asszem...
De akkor... A saját nememhez vonzódom? Nem... Az nem lehet... Apukám... Apukám...
Apuk... - az elmélkedésenet egy csipenés zavarta meg a kezembe tartott készülékből.

Gyuri írt. Emlegetett szamár.

Gyuri

Nagyon berúghattál, hogy ezt írtad...

Vettem egy nagy levegőt, hogy megnézzem mit is írtam.

Ekkor kopogást halottam és inkább felkeltem mint elolvassam, hogy mit írtam full részegen Giorgionak. Mikor belenéztem a tükörbe, még erőteljesebben kezdett kopogtatni az ajtómon.

-jövök már! - ordítottam, hogy azért ne törje félbe az ajtót. Mikor odaslattyogtam és kinyitottam, ami nem megszokásra a faház után néma csendben kinyitódott. Egy maszkos csávó volt... Nem nem arcmaszkos.. Símaszkos...

-ö, jónapot, tudok segíteni? - kérdeztem, miután eléggé megilyedtem.

-talán. - majd a kezében lévő zsákot ráhúzta a fejemre,mire én elkezdtem a kezemmel össze vissza kapkodni mindenhová. Hol az ajtófélfába kapaszkodtam, hol a támadó kezét próbáltam leszedni a megilyedt arcomról.
Mikor ráeszméltem, hogy lehetlen, mert erősebb nálam már a lépcsőn rángatott le. Ki ez? Mit akar? Miért én? Miért én kellek neki? Ott a pénzem, vigye, de miért én?
Majd begyömöszölt egy autóba, és elkezdett vinni valahová.

-ki vagy? - kérdeztem félve.

-majd megtudod. - válaszolta egy erős férfi hang.

-mit akarsz? - sírtam. Féltem. Rettegtem.

-majd megtudod. - válaszolta.

-most kibekúrt activity-zünk vagy mi a szar? - ordítottam fel.

-nyugi Zsombor. Nyugi. - Mondta a sofőr.

Majd egy öt perc után megálltunk. Bevezetett valahova, közben majdnem összeestem háromszor. Jó na, sose voltam becsukott szemmel menésbe jó. Leültett valami benti helyiségbe ahol szinte ugyanaz a hőmérséklet volt, mint kinnt, maximum három fokkal jobb. Kezemet lábamat lekötötte. Mint egy kész horrorfilm bassza meg.
Majd lerántotta rólam a zsákot amibe már majdnem megfulladtam. Őszintén? Lefutott előttem az egész életem. Egy kis helyiség volt. Nem több 2 méternél a szélessége. Tégla fal volt, amit semmi sem takart. Semmi üvegablak csak egy kis lyuk a fal legtetején ahonnan beszűrődik pár napfénysugár, egy roskadt lámpa próbálta tartani a frontot. Mögöttem egy kijárat volt, de még megközelíteni sem tudtam. Mikor nézegettem a kábé ugyanannyira régi ajtót, mint ami a kisházban van, az kinyítódott és ugyan az az ember jött be...

A kezemet eloldozta, majd odaadott egy száraz kenyeret és egy paradicsomot. Guszta.

Majd leült elém az alak. Egy percig néztük egymást. Majd felemelte a kezét és levette a maszkját.

Basszus..