Giorgio és Én[befejezett]

..

Egyből odamentem és megpróbáltam a lehető legóvatosabban lejjebbhúzni az ujját, hogy meglássam mi történt a kezével. De sajnos felkelt.

-mi az? - kapta el a kezét.

-Giorgio... Mit csináltál a kezeddel?? - kérdeztem rá.

-semmit.. - dugta el a takaró alá a karját.

-Giorgio...kérlek. - fogtam meg a combját.-nem szeretném ha bármi bajod lenne, vagy magadat bántanád.-néztem mélyen a gyönyörű kávé barna szemeibe.

-tessék. - nyújtotta a kezét. Mire én felhúztam a garbó ujját. Vágások. Akkor ez volt a baj? Megvágta magát és ez miatt lett rosszul? Egyáltalán ezt ő csinálta?

-Giorgio.. Te csináltad ezt magaddal? - lábadt könnybe a szemem.

-mh. - bólogatott és hümmögött.

-de.. M...miért? - töröltem le a majdnem kijövő könnycseppet.

-nemtudom.. - nem nézett a szemembe. Nem vártam el tőle, hogy bele nézzen. Tudom milyen nehéz dolog erről beszélni....

-Nagyon szeretlek és ha bármi van kérlek szólj, mielőtt valami rosszat teszel magaddal, oké?

-oké. - mostmár a szemembe nézett én pedig odahajoltam ajkaihoz és hosszasan megcsókoltam. Örültem, hogy csókolhatom, hisz fél órája abban sem voltam biztos, hogy valaha szót tudok e váltani vele miután rá találtam..

-szeretlek. - mosolygott a csók után. Majd bekötöttem kezét.

-na de mostmár tényleg aludj, kérlek. - ültem vissza a székembe.

-de csak ha te is. - vigyorgott még mindig.

-alszom nyugi, jó éjt. - helyezkedtem el a székembe.

-jó éjt. - hunyta le szemét, mire én is.

Reggel megébredtem, mikor éreztem, hogy homlokon csókol. Mosolyogva kinyitottam a szemem és a kába tekintetű mosolygós Giot láttam magam előtt.

-jóreggelt. - köszöntem neki.

-jóreggelt. Csináltam reggelit. - nézett a konyha felé

-na jó, és mit? - tekingettem én is az illatok fele.

-rántottát. Most csak ez telik tőlem. - húzta meg vállait.

-tökéletes. Köszönöm. - fordultam ki az egyáltalán nem kényelmes székből, de Giorgioért megérte ebben lenni, majd leültem enni.

-hmm ez nagyon finom lett! - mondtam az első falat után.

-örülök, de nekem mennem kell. - nyomott rövid csókot számra, majd kiment az ajtón. Nem nagyon zavartattam magam, hogy újra elrohan a szerelmem. Mikor már az étel háromnegyedénél jártam megpittyent a telóm. Eszti volt, Bálint barátnőféléje. Mit akar?

Németh Eszter

Szia. Bocsanat, hogy igy rad irok, viszont halottam mi tortent tegnap. Ha esetleg benne lennel ma atjohetnel hozzam egy teara. :)

Bóna Zsombor

Benne vagyok! :) hanykor?

Németh Eszter

Egykor?

Bóna Zsombor

Tokeletes.

Igazából örültem, hogy meghívott, hisz Bálint sokat mesélt róla és boldog vagyok, hogy valakinek mesélhetek az érzéseimről/tegnap történtekről. Miután magamba tömtem az utolsó morzsa rántotta darabot meg is indultam Gio szekrénye felé, egy fekete gatyát és egy mintás inget vettem fel. Beszálltam egy taxiba majd az megindult Esztihez.

-szia! - köszöntem neki, miután ajtót nyitott.

-szia! Gyere csak be! - tessékelt be. Elmondása szerint szülei éppen nem voltak otthon, aztán bementünk a szobájába. Egyszerű fehér fal ami tele volt képekkel, rajzokkal, mű levelekkel és minden féle emlékkel. Balra egy íróasztal rajta kevésbé renddel, egy fekete szőnyeg, jobbra pedig az ágya volt bevetve. Középen pedig egy kisebb fotel szerűség. Na oda ültünk le.

-szóval a tegnap este.. Gio írt, hogy baj van mire én rohantam hozzá. A fürdőben találtam meg összeesve, majd rengeteg szenvedés és könyörögés után kinyitota a szemeit. Szerencsére már jobban van.. Nemtudom mi történhetett vele. - nem szerettem volna elmondani a vágásokat ami valószínüleg az eset okozója volt.. Hisz én sem örülnék neki, ha Giorgio szét csacsogná mindenkinek az én karomon lévő sebek történetét.

-ohh. Basszus de már jobban vagytok? - kérdezte Eszti.

-aham..-próbáltam visszatartani sírásom.

-és egyébként, ha megkérdezhetem igaz az a cikk? - kérdezte a száját harapdálva. Valószínüleg félt kérdezni, hisz nemtudja miről vagyok nyíltabb, vagy zártabb.

-igaz. - vágtam rá.

-sokáig. - vigyorgott.

-na és ti hogy vagytok Bálinttal?

-hát egyelőre még nem járunk, vagy olyasmi de nekem nagyon szimpatikus és úgy gondolom, kicsit később még lehet ebből valami. - tördelte ujjait.

-na de jó örülök nekte-mire befejezhettem volna mondatom, valaki berontott az ajtón.