Giorgio és Én[befejezett]

Mancy

Mikor megláttam a posztot, egyből felálltam idegességemben, amit a lábamat kenegető Barnabás nem értett, de nem érdekelt. Felhívtam Giorgio anyját.

-jónapot, Giorgio barátja vagyok. Zsombor. Megtudakolhatom, hogy mi van Giorgioval? - mondtam végig a sírást folytogatva torkomban és ha ez nem lett volna elé, g hasam görcsölt az idegességtől amitől össze készültem esni.

-jónapot, Giorgio nem tudom hol van. - halottam egy szomorú nő hangját.

-rendben köszönöm még megkérdezhetem, hogy mi az a poszt amit ma raktál fel Facebookra? - tapintatlan voltam, de most csak Giorgio érdekelt.

-persze, sajnos ma elhunyt a kutyánk Mancy. -folytogatta a vonal túlsó végén ő is a sírást.

-részvétem. Viszhall! - nyomtam ki a telefont, majd elkezdtem örömömbe ugrálva sikítozni. A többiek hülyének néztek, de kit is érdekel ez?

-mivaaan? - kérdezte Ati.

-nem Gio halt meg, hanem a kutyájuk. Giorgio él! - adtam hatalmas csókot barátom homlokára. A fiúk is örültek velem együtt, majd ez az öröm hamar elszállt, mikor realizáltam, hogy attól függetlenül, hogy a szülei nemtudják, Gio bármelyik erdőbe feküdhet eszméletlenül... Újra a telefonomba bújtam, majd pörgettem a tiktokot. Igen. Van nekem. Egyébként elég aranyosak a Zsibongók, hogy kitalálták a párokat a bandából. Mint Giot meg engem és Barnit meg Petit.
Viszont gondba leszünk, mivel Gio nélkül nincs koncert, koncert nélkül nincs pénz, pénz nélkül nemtud Ati hülyeségeket rendelni wishről, hülyeségek nélkül pedig szomorúak leszünk...

Nem is tudom mivel, de nagyon gyorsan eltelt ez a nap szóval lefeküdtünk aludni a srácokkal. Én a az ágyba, melettem Bálinttal, földön Barni Peti Ati. Így aludtunk el Bálint házának a hálószobâjába. Hogy, hogy fértünk el, azt ne kérdezzétek. Lehunytam szemem és újra könnyen elaludtam. Talán könnyebben azzal a tudattal hogy talán él Gio. Eddig sem voltam biztos benn, hogy halott, de talán... Talán él és újra találkozhatok vele... Utolsó elalvás előtti pillanatokban csak Barni és Peti "jó éjt, szeretlek" suttogását halottam, majd tényleg elnyomott az álom.

Reggel korán keltem. Bálint a srácok felé fekszik, takaró lecsúszva róla, Atilla a hátán. Hogy tud valaki a hátán aludni? Peti pedig Barnabás karjai közt.... Látod Giorgio ezek mi is lehetnénk. Szomorodtam el, majd kikeltem az ágyból. Ati és Bálint is felkelt csak az édes románc nem. Őket hagytuk is. Ki settenkedtünk a konyhába majd müzlit reggeliztünk, basszus Bálintnak rengeteg kajája van otthon, pedig általában otthon sincs a gyerek.. Miközben nyamnyogtam a müzlim nevetve hallgattam Bálint és Ati veszekedését, hogy először a tej vagy a müzli. Miutân felkeltették az egész várost, először kivánszorgott Barni a szobából, utána Peti. Ez a páros egy csoda. Jobban összeillenek mint egy puzzle pár. Unalomból megnéztem a telefonom a messenger üzeneteket. Sokat kaptam, köztük a mivan veletek mostansággal és minden "no koncert"hez kapcsolódó dolgot. Megnyitottam Giorgioval a beszélgetésünk újra elolvasni a köszönök mindent üzenetet.

Dzsordzso

Köszönök mindent

Újra elolvasni... Talán jobban fájt, mint legelőször....Mikor elolvastam a becenevét, hogy mosolyogjak egy kicsit, valami megváltozott.

Dzsordzso
Éppen elérhető