Giorgio és Én[befejezett]

Nem Is Rossz

Szóval nagy nehezen feltápászkodtam, a fotelból ami már majdnem elszippantott. A jéghideg csempén végig csoszogtam, majd előhúztam az egyik fiókot. Csodás. Itt nincs kés. Ezt tenné velem a pia? Na mindegy. Megrántottam a vállam, majd kerestem tovább. Nagyotakaróan nyitottam is a második fiókot, de nagy csalódásomra abba sem volt. Semmi. Nem is tudtam róla, hogy üres lenne egy fiókom. Ezt elnézve a harmadik fiókot nyitotam ahol megtaláltam, amit kerestem. Elővettem egy gyönyörű kisebb kést, majd megkezdtem az első húzásokat. Itt egyet, itt kettőt, itt jobbra, itt balra. Készen is van a kajám. Elégedetten leültem az asztalhoz, majd nekiálltam megenni a vajaskenyerem. Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz lesz találni egy kicseszett kenőkést..  Boldogan, hümmögve ettem a nagy nehezen elkészített kenyerem és mikor a háromnegyedénél jártam, valaki csömgetett. Egyből eszembe jutott a Zsomás eset, szóval a kenőkésre rámalkolva, lassan megközelítem az ajtót. Mikor újabb kopogás hallatszik, megrezzenek, mivel már elég közel voltam az ajtóhoz, hogy a hang jóval hangosabb legyen. Kinyitottam az ajtót.

-Szia Giorgio! - köszönt nekem Barnabás.

-hello. - fújtam ki a levegőt.

-jól vagy? - ráncolta össze a szemöldökét, miután meglátta a kezemben a kést.

-ph.. Phersz...OTT HAGYTAD ZSOMÀT?? - emeltem fel a hangom, miután realizáltam, hogy Barni itt van és nem ott.

-i.. Igen de vannak vele orvosok. - nyugtatott.

-leszarom, Barnabás megyünk hozzá! - léptem volna ki az ajtón, de az ajtó felfára rakta a kezét, ami megakadâlyozott az átmenetelben.

-Barnabás ezt nem játszuk....-mondtam ki a teljes nevét. Tudja, ha azt mondom komolyan gondolom, amit neki mondok.

-Giorgio ezt nem játszuk? A te játékodat ne játszuk! Seggrészeg vagy, nem engednek így be. Egyébként is mi lett veled? Olyan vagy mint egy depressziós! - tolt be a házba. Sajnos erősebbek voltak a kezei, mint nekem. És a szavai is. Fájtak. Tudom, hogy csak jót akart. De fájt..

-el kell mennem! - próbáltam kirohanni az ajtón, de nem tudtam.

-Giorgio. Most szépen bejössz a házba, átöltözöl, mert bűzlesz a piaszagtól, lefürdesz és alszol eggyet! Egyébként is, mikor aludtál utoljára?-fogta meg a vállaim és mélyen a szemembe nézett.

-hát... - léptem ki a szemkontaktusból.

-Ezaz. Most kérlek menj el fürdeni. - csukta be maga mögött az ajtót, miután már teljesen bennt voltunk a házba.

-jó.. - slattyogtam be vesztesként a fürdőbe. Levetkőztem, majd megnyitottam a tűzforró vizet. Először a hajamat vették körbe, később az egész testem vízben pancsolt. Mikor elégnek éreztem, kiszálltam és felszerettem volna öltözni, de csak az a ruhám volt, amit levettem.

-Barni! Hozol ruhát? - ordítottam a fürdőből.

-öö, ja. - érte váratlanul a kérdés. Majd egy kis kotorászás után kinyitotta az ajtót, az egyik keze a szeme előtt volt, a másikkal a ruhát nyújtotta be. Megköszöntem majd felöltöztem. Kinyitottam az ajtót, amit kihasználva minden gőz kiszállt.

-éhes vagy? - kérdezte Barni a konyha felé nézve.

-nem, köszi. - dörzsöltem a szemem.

-oké. Akkor most szépen elmész aludni. - jelentette ki Barni.

-de ne-

-semmi de. Mész. - vágott közbe a szavamnak.

-oké. - újra vesztesként bementem a szobámba ahova elég nagy megkönnyebbüléssel dobtam le magam. Bárhogy forgolódtam, próbáltam aludni egyszerűen nem ment.

-Barni? - szóltam a kinnt telefonozó barátomnak.

-hm? - szólt vissza.

-alszol velem? Mármint na. Érted. Nem úgy. - nevettem fel gázul a félreérthetőségen

-hát, nekem oké. - kapcsolta ki a telefonját, majd befeküdt mellém. Szinte egyből el is nyomott az álom.