Giorgio és Én[befejezett]

Mi?

-tessék? - kaptam vissza a fejem erre a váratlan válaszra. Nem várom el, hogy Gio szeressen engem, mert inkább ne hazudjon nekem, minthogy szépet mondjon de hamisat...

-siessen kérem. - szólt be az orvos.

-én.. Nem.... N.. Nem szeretlek.. Hanem imádlak!-nevetett rajtam Gio.

-csezd meg magad. - mosolyogtam a barátom viccelődésén, még ilyen helyzetben is. Majd egy gyors csókot nyomtam szájára, majd kisétáltam az ajtón. A fiúk mosolyogtak rám. Bálint és Ati inkább vigyorogtak mint a tejbetök. Ők még nem láttak minket.

Majd később bement Bálint, Peti, Ati és Barni. Mindenki nagyon örült az éppségének, főleg,hogy az orvos azt mondta valószínűleg már ma szabadulhat. Varrásokkal, de szabadulhat.

Engem elengedtek a srácokkal vásárolni, de a szívükre kötötték, ha bármi van jönnek ide. Elvileg már jobban vagyok(érzem is) és márcsak kicsi a veszélye az újabb rosszullét/ájulásnak de még megvan.

Szóval beugrottunk hozzám, hogy átöltözzek. Azt a szettet vettem fel amit még Gyuri talált ki amikor elhagyta a lapjait és átjött hozzám. Miután mind az öt fiú bement a lakásba, én tűzóltósokat lekörözve vettem át a ruhám és már rohantunk is le a lépcsőn. Azért nem lifteztünk, mivel a mi gyorsaságunkat, mikor sietünk nem tudja lekörözni egy egyszerű lift. Amikor megérkeztünk a legallsó szinthez kirobbantunk az ajtón és már szálltunk is be Bálint kocsijába. Körülbelül öt perc alatt már a bolt ajtajait léptük át. Vettünk mindent is;zöldséget, gyümölcsöt, zacskós levest, kávét, sört, kenyeret... Igazából mindent amire szüksége van egy embernek.
Mikor Petivel nézegettem éppen a legújabb miraculosos matrica albumot köszönt nekünk két lány.

-sziasztok! Zsombi és Peti ugye? - kérdezte az egyik lány megszeppenve.

-személyesen. És ti? - kérdeztem vissza mosolyogva.

-én Eszter vagyok. - mondta az egyik.

-én pedig Viola. - válaszolt a másik leány is. Igazából képet kértek és beszélgettünk velük egy kicsit. Szerencsére nem hoztak fel semmi Gio-s dolgot... Ott helybe elbőgtem volna magam.

-sziasztok! - köszöntünk el a lányoktól.

Miután fél órát álltunk a kasszánál,ahol egy lehangoló nőszemély várt minket, megtömtük az autó csomagtartóját, majd indultunk vissza. Az utunk sokkal hamarabb befejeződött, mivel Ati végigdumálta az egészet, hogy elterelje a figyelmünk. Barni és Peti egyszer nagyon aranyosan egymásra néztek, azt hitték nem nézi őket senki. Majd bepakoltunk a kórházi mini hűtőbe.

-srácok egyetek nyugodtan én elmegyek még Giohoz, jó? - indultam kifelé.

-jó jó-válaszolt Ati miután magába tömött egy kiflit.

-szia Giorgio!! - köszöntem neki boldogan.

-szia! - válaszolt még mindig nagy életkedvel Giorgio.

Majd mikor leülltem mellé, az ágyra megláttam egy olyan személyt közeledni, akit nem szerettem volna. Gyuri apja volt.