Giorgio és Én[befejezett]

Sörözés

Kinyitottam az öreg ajtót, ami még mindig ugyanakkora zörejjel engedte magát megmozgatni. Egy magas alak volt.

-Zsoma? - kérdezte egy férfi hang.

-Áron? -kérdeztem vissza.

-igen! - ácsorgott még kint a régi barátom.

-gyere beljebb! - tessékeltem le az asztalhoz.

-hát te mit keresel itt? - ültem le mellé.

-hát tudod, manapság mindig sétálok eggyet az erdőben reggel és megláttam, hogy van valaki bennt a faházban, szóval gondoltam bekopogok. - tördelte az ujjait, miközben magyarázta az ittléte magyarázatát.

-naaa az jó, pont egyedül vagyok, jó is, hogy jöttél. - túrtam bele a hajamba, miután rájöttem, hogy most keltem és hogy nézhetek ki.

-igen. Egyébként ma nincs kedved eljönni délután sörözni? - vetette fel az ötletet.

-de persze! Addig ittmaradsz nálam? Csinálok sajtos tésztát. Szereted? - néztem a konyha felé, és láttam, hogy pont tudnék ebédet készíteni kettőnknek.

-megköszönném. - válaszolt röviden a kérdésekre.

A délelőtt hátra levő része, nosztalgiázással, ebédkészítéssel telt el. Éppen délben terítettünk.

-most van egy bandád ugye? - kérdezett rá.

-öö, ja. - vágtam rá. Egész végig ameddig nálam volt eszemben se jutottak. Most gondolhatnak rám? Kereshetnek? Giorgio gondol rám? Mit gondol a történtekről? Tudják a srácok, hogy mit érzek? Jól vagyok? Miért mentem el? A fejem miért nem fáj? Kéne fájnia? Vagy fáj, csak nem érzem? Miért szorongok? Miért kérdezek ennyit magamtól?

-és egyébként ez a Giorgio magyar? Tuti nem, hisz nem is az a neve. Bocsi, bolond vagyok. - szakasztott ki a gondolatimból Áron.

-félig olasz. - tömtem be egy adag tésztát a számba, hogy ne kelljen erről beszélnem többet. Nehezen gondolok rá.

-ja értem.

Time skip

-menj csak! - tessékel be a sörözőbe.

-köszi. - túrok bele a hajamba majd töröm az utat. Lelülünk egy kicsit eldugottab sarokasztalhoz majd rendeltünk először is egy sört.

-és te mióta is gitározol? - kérdezi egy korty sör után.

-kábé hatodikos korom óta. - gondolkodtam el, mikor odajött hozzám két lány.

-ö bocsi. Zsombi? - kérdezi az egyik leányzó.

-sziasztok igen. - nézek rájuk.

-csinálhatnánk egy képet?-kérdezte ugyanaz a lány.

-gyertek persze! - felpattantam, odaadta a telefonját majd lőttem pár fotót. Elköszöntem tőlük, majd visszaültem.

-oké. Azt tudtam, hogy tagja vagy egy eggyüttesnek, de azt nem, hogy híres vagy. - nézett nagy szemekkel a barátom.

-nemvagyok az nyugi. Csak pár rajongó. - nyugtattam.

-aha látom...-az órák utánna csak úgy teltek, sok üveg whiskey és más is lecsúszott a torkunkon. Én hazamentem taxival Áron pedig hazasétált, mivel közel lakik a kocsmának csúfolt szétesett sörözőhöz.

Mikor hazaértem ledobtam a cuccom ami egy nagyot csörent a konyha jéghideg csempéjén. Elmentem a fürdőbe ahol megnéztem magam a tükörben, és nem ismertem fel, ki áll a tükör másik oldalán. Ez nem én vagyok. Majd beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a forró vizet, ami szépen lassan át fojt minden test részemen. Kiszálltam, visszavettem a szemüvegem, majd kerestem valamit a már két napja ki nem nyitott hűtőmben. Müzlit ettem, mivel semmi más ehető sem volt. Lefeküdtem aludni, mivel egyre jobban fájt a fejem. Elkezdett sípolni a fülem amit a telefonom zörrenése jelzett. Egész eddig le voltam némítva. Rájöttem, hogy beálítottam a telefonom, hogyha Gyuri ír azt másféle módon jelezze. Megnéztem mit írt.

Gyuri

Tessek haver jol vagy?