Giorgio és Én[befejezett]

Most Mit Kéne Tennem?

Nem szerette volna, hogy megcsókoljam.. Előtte is ellepték könnyek a szemem, hisz Giorgio él de az... Ez hogy nem csókolhattam meg.. Most akkor kihasznált? Jár azzal a lánnyal? Nem szeret? Vagy... Nem tudom!!!
Teljesen össze vagyok zavarodva..

-ööm bocsi - kértem elnézést miután láttam, hogy ellenkezik, hisz kényszeríteni nem akartam..

-hol voltál? - kérdezte Giorgio... Nem értettem ezt a kérdést..

-baszki Giorgio te hol voltál?? Azt hittem meghaltál!!-emeltem fel a hangom.

-csak... Kiszellőztettem a fejem.. - válaszolt egyszerűen. Nemtudom mi ez a komorság nála. Talán történt valami azóta? Valami amit nem mer elmondani? Nem tudom... Istenem Giorgio mit teszel velem? Tönkre tesszük egymást..

-ja oké, egyébként elhunyt a kutyátok Mancy, részvétem. - mondtam el neki anyja posztját tegnapról.

-mi? - kapta rám a fejét. Mintha a gyerekes játszadozásból valaki felnőtt volna...

-sajnálom. - nem ismételtem el. Halotta.

-megyek anyáékhoz. - még el sem köszönt.... Ridegen elszaladt tőlem... Giorgio...

Miért?

Fel sem fogva az
eseményeket, ott álltam egyedül a főtéren.
Ötven percet utaztam kevesebb mint két percért...
Visszakaptam Giorgiot erre újra elvesztem.. Elökött magától..

Letörölve egyedül hagyott könycseppjeim elsétáltam egy közeli kávézóhoz, majd beültem. Egy fekete kávét kértem. De annál is keserűbb volt a valóság... Mikor a csészém felénél jártam halottam kint sikítozó lányokat és persze, odakaptam a fejem. Engem néztek. Imádlak titeket Zsibongók, de szerintem ti is tudjátok, hogy nem ezek a legjobb napok a fotózkodásra...becsuktam a szemem, majd az utolsó égető kortyokat is megittam, de bejöttek... Odajöttek hozzám.

-szia, bocsi Zsombor? - kérdezte a két lányból az egyik.

-szia igen. - mosolyogtam rá.

-kérhetek egy képet? - kérdezte a másik.

-persze! Átvettem a telefonját, majd csináltunk egy képet és el is mentek.
Viszonylag hamar lerendeztem, szóval nem volt nagy gond. Majd felálltam, megköszöntem a kávét és kísétáltam. Kinnt hideg volt, szóval jobban összehúztam a gyönyörű narancssárga szövetkabátom.

Fürtjeimbe beletúrtam, ami miatt most Giorgio elmosolyodna, de nem volt senki, ki vigyort vetne szanaszét lévő hajszálaimra..

Megindultam a buszmegálló felé, ahonnan amikor leszálltam, nem vártam olyan pillanatokra, ami percekkel ezelőtt történt. Vártam negyed órát a buszra, a hideg buszmegállóban, de öt percet késve, csak odaért. Felszálltam rá, majd megkezdődött a hosszas 50 perc. Csak is Gioval cikáztak a gondolataim a fejembe.

Szeret? Nem szeret? Most biztos utál.... Én tettem tönkre? Vagy ő engem? Tönkre vagyok téve?

Nagyon lassan de eltelt az 50 perc, és mikor leszálltam nem Bálinthoz mentem, hanem magamhoz egy kicsit.

Mikor lepakoltam cuccaim otthonombam csináltam magamnak egy finom epres teát. Olyan Peti félét. Adtam hozzá cukrot, citromlevet majd elkezdtem kortyolgatni az igen finom teám. Körülbelül öt percig ittam. Csak én voltam, a gondolataim, majd a teám. Mikor az utolsó cseppet is kiitam le szerettem volna rakni a nagy bögrét a konyhapultra, viszont neg csúszott a kezem és a bögre leesett.

Szilánkokra tört.

Lenéztem majd megpillantottam egy nagy éles darabot és az alkarom azt a részét, ahol még nem volt vágásnyom. Leguggoltam majd felvettem az éles bögre maradványt. Majd közel emeltem az alkaromhoz..

Túlságosan is.