Giorgio és Én[befejezett]

Csak Te És Én. Asszem Csak Mi.

Ránéztem Petiékre akik vigyorogtak Giorgio szintén. Az én arcszínem meg eggyezett egy paradicsoméval.

-aranyosak vagytok. - mondta Barni.

-köszönjük. - fogta meg Gyuri újra a kezem. Édes istenem. Imádom ezt a palit. Én még mindig csak mosolyogtam, közben próbáltam nem úgy bámulni olasz barátomra, mint aki aranyat lát. Jó az én szememben az.

-basszus, nekünk menni kell. -kutatott a táskájában Barni, miután kapott egy üzenetet.

-egyébként Ati és Bálint üzeni Zsoma, hogy jobbulást. - mondta Peti, miközben figyelte Barnabás mozdulatait.

-köszönöm. - mondtam már kevésbé paradicsom színben.
Miközben a friss pár a széken keresett valamit én összenéztem Giorgioval aki mosolyra húzta a száját. Basszus direkt csinálja? Imádom. Leírhatatlanul. Na őneki szívesen lehoznám a csillagokat. Úgy érzem minden kérdésre lett válasz. Szeretem a fiúkat. Szeretem Giorgiot.

-szóval Zsoma ezt neked hoztuk. - nyomott Barni a kezembe egy bombit és egy zoknit amin spongebob volt, jó ez aranyos.

-jajj, nem kelett volna, köszönöm! - vettem át mosolyogva az ajándékot.

-de most mennünk kell már tényleg. - indult meg az ajtó felé Barni, Peti utána. Tényleg nagyon aranyosak együtt. Pont kiegészítik egymást.

-okés, sziasztok! - köszöntünk el tőlük. Majd egymásra néztünk vigyorogva, mint két kisgyerek akik cukorkát kaptak.

-Zsombor. Szeretlek. - jelentette ki Gyuri miközben valahol a szemem, valahol számat nézte ami már kívánta Giorgiot.

-én is Giorgio. Nagyon. - bólogattam. Majd mire észbekaptam már Gyuri ajkain voltam ő pedig az enyémen. Felâlltunk, mire már a falnáll álltunk, ami melett az ablak volt, amiből áradoztak a nap sugarai befelé. Hosszasan megcsókolt, majd megkezdődött a csók-csata.
Már az ágyon voltunk. Mi ketten, Giorgio és én olyanok voltunk mint egy terv. Mármint mellette nem kelett terveznem, olyan volt mintha végre élném az életem. Boldogan. Mellette. A keze a hátamról levándorolt a kezemig, majd onnan a csuklóm, majd az alkarom. Majd a kötésem. A kötés amikor megvágtam magam... Lassan elvállt tőlem Giorgio és szomorúan rám nézett.

-ezt... T... Többet ne csináld kérlek... - nézett bele könnyes szemekkel a szemembe.

-oké. - éreztem már megint kínosan magam.. Vagy nemtudom... Szar érzés volt erről beszélni..

-mit csináljunk? - ráztam meg a fejem, hogy beszéljünk valami más témáról.

-jókérdés. - húzta meg a vállát.

-kimegyek mosdóba. - kelltem fel Giorgio karjai közül. Mikor kézmosâs közben belenéztem a tükrörbe már nem egy hullát láttam aki szomorú, hanem egy sokkal élet vidámabb fiút. Mire visszamentem Giorgio éppen telefonozott.
Majd én is elővettem és bámultuk a képernyőt mire egyszerre csipogott a telefonunk. A csoportba írtak.

Bálint a sarkany 🐲

Sracok baj van!!!!

Pottyos turorudi

Nezzetek meg a hirek.hu-t

Barnabas👹

Basszus

Koldus atilla

Beszalltam volna:(

Barnabas👹

Anyad, hagyd oket