Giorgio és Én[befejezett]

;

A fura fekete alak levette a maszkjât. Őszintén? Nevettem és sírtam egyszerre, a szerencsétlenségemen és a helyzetemen. Áron volt az. Vicces nem?

-Áron mi a fa-voltam már teljesen idegemben.

-nyugi nyugi. - vágott közbe.

-csezdmeg a nyugodtságod, mi a szarért vagyok itt, miért csináltad ezt, mi ennek a lényege és engedj már el baszki! - rángatóztam a székben.

-jó oké. - kötözött el.

-csak egy vicc lett volna. - mosolygott.

-dugd fel magadnak a viccedet, hol vagyok? - álltam fel, összehasonlíthatatlan idegességgel az előzőkkel.

-Sopronba. - hátrált, miközben én jöttem felé.

-cseszd meg! - mentem ki a szobából, mintha ezer éve ismertem volna a helyet és könnyelműen kislattyogtam a romos házból. Egy út volt ahol jött pár autó. A telefonom a zsebembe volt. Klassz. Akkor mégse hagytam ott az asztalon.

-háló? - szóltam bele a telefonomba.

-igen.. Egy taxit kérem. Köszönöm! - hívtam hozzám egy ubert.

Nyugodtabban bár még mindig nem nyugodtan álltam a járdán miközben egy taxira vártam. Egy egy hideg csepp megérintette az arcom, amire felnéztem és már szakadt az eső a nehéz felhőkből, közben az ég másodperceken keresztül sötétté és szomorúvá vált. Újra eszembe jutott. Ő.. Gio...
A hatalmas mosolya és a kis termtése amire mindig boldogan néztem. Megfogalmazhatatlan... Megvan az az érzés amikor valaki eszméletlenül hiányzik? Nekem meg...
A sárga taxi hatalmas gyorsasággal jött a csúszós utakon, majd belement egy pocsolyába, aminek a fele rám ment. Kösz.

-jónapot. - szálltam be a járműbe. A sofőr csak biccentett egyet majd ugyanakkora gyorsasággal mint amivel jött, el is indult.

-legközelebb kérem ne előttem menjen bele a pocsolyába. - mondtam neki unott hangon. Amire szintén nem kaptam választ. Leszarom....

Elővettem a telefonom, amin volt 3 karc. Köszi Áron. Nem értettem ezt a viccet. Vicc. Jó szar vicc.
Feloldottam a készüléket majd megnyitottam a messengert és beléptem Giorgio és az én beszélgetésembe. Visszatekertem, mit írtam neki. Nem érdekelt már ennél rosszabb nem lehet a napom.

Bombi

Szeretlekj baszki Giorgio, de nem ugy  ahogy te gondolodnsb. Hianyzoill, kerlejjkk talalkozzunk.

Csak gratulálni tudok magamnak... Bár... Az igazat írtam le, amit józanon sose mernék.. Írtam neki.

Bombi

Szia Gyuri raersz? Otthon vagy?

Gyuri

Aha:)

-elnézést kitenne máshol? - kértem a taxist.

5 perc után kitett, majd odaadtam neki a pénzt. Kicsit sétáltam mikor megérkeztem a házhoz. Volt kulcsom, mivel mindnekinek van mindenki házához kulcsa. Kinyitottam a fehér atjót, majd elkezdtem szedni a lépcsőfokokat a lépcsőházban. Elég hangos volt, a vizes cipőtalpamtól, de itt jobban szedtem a lábam, mint az elhagyatott házból. Elfáradtan, de gyorsan megérkeztem az ötödik szinthez, ez a gyerek hogy bír ennyit lépcsőzni minden nap? Vettem egy hatalmas levegőt, majd a karcos telefonomban megigazítottam a hajam, kisebb nagyobb sikerekkel, majd felemeltem a kezem, hogy kopogjak a barna ajtón.
Ami kinyítódott.

-o Bombi, most akartam lejönni eléd. Jézus, jól vagy? Hogy van a fejed? Miért mentél el a kórházból? Miért írtad azt? Józan voltál? - kérdezte, miközben én csak bementem a házába és letettem a kabátom.

-elmesélek mindjárt mindent, Gyuri várj egy kicsit. - fogtam a fejem, majd mint aki otthon van bement a nappaliba és leült a kanapéra. Giorgio szintén.

-szóval, a kórházban egyszerűen beleőrűltem a majdnem megtörtént csókunkba, ezért beszéltem úgy veled. Nem akartam egyszerűen kibékülni az érzéseimmel. Részben ezért is szöktem meg, lehet láttad rajtam de ez előtt is egyszerűen szorongtam. Nem tudtam a tükörbe nézni, ahogy teltek a napok. Mikor megszöktem egy kis faházba mentem, ahol megjelent a régi barátom és elmentünk iszogatni, akkor írtam le neked azt, amit józanon nem mertem volna sosem, majd amikor hazaértem elaludtam és a hatalmas fejfájásom közben valaki csengetett majd mikor kinyitottam egy kicseszett símaszkos csávó lerángatott a lépcsőn, be egy kocsiba, egy elhagyatott házba majd miután meg érkeztünk fél órával levette a maszkját és Áron volt az, leordítottam a fejét, majd rendeltem egy taxit ami lefröcskölt egy kibekúrt pocsolyával és a kocsiba mertem megnézni az üzenetet, amit egész odáig féltem megnézni, majd akkor írtam rád, hogy találkozhatunk e.
Szóval baszd meg Giorgio, de én szeretlek! - környezett be a szemem amíg elmondtam a napjaim történéseit 5 percben.

-Zsoma. Bocsánat, én nem akartam ezt tenni veled... Nem tudtam, hogy ilyen hatással vagyok rád... Bocsánat... - bocsánatozott a bajszos, aki úgy érezte, miatta van az egész és hogy a kis göndör szívében egy hatalmas kést vágott.

-nem, nem te vagy a hibás... - ráztam meg a fejem.

-Zsombor. - fogta meg a kezem Gyuri és újabbon közelebb hajolt hozzám. Közelebbről és közelebb... Majd újra a pillangókat éreztem a hasamban..
Pillangók.. Gio... Sötétség...sötétség?!? Újra émelygek, majd újra... Újra a padlón találom magam.. Szó szerint...