Giorgio és Én[befejezett]

Inkább Nem Részletezem

-Barni, te tudsz aludni? - kérdeztem fáradtan, viszont bármennyire is szerettem volna, nem jött álom a szememre.

-nem. Te? - kapcsolta ki a telefonját. Ô, értem. Telefonozottt.

-szerinted? - mondtam unottan.

-jó na.-halottam a hangján az ironikus sértődést.

-Bombival mi lehet? - szorult össze a gyomrom, majd csordult le egy könnycsepp az arcomon.

- nyugi jól van. Én tudom, hogy már mára jól lesz és felkel. - kántâlta Barni a szavakat, amit nem hittem el.

-hmm. - hümmögtem egyetértően, miközben a a fejemben nevetni tudtam volna ezen a kijelentésen.
Majd szépen lassan elaludtam.

Mikor felkeltem egy meleg kezet éreztem a pólóm alatt a hasamon. Zsoma. Ő volt. Elmosolyodtam, majd a kezemet ráraktam a hasamon pihenőjére. Újra àlomba merültem. Mikor újra megébredtem, a kéz még mindig ott volt, mint múltkor. Mikor hátranéztem, hogy megbizonyosodjak, hogy a szerelmem van mögöttem valaki mást láttam. Barnit. Felpattantam az ágyból, az ő erős keze pedig szinte lefojt az én hasamról. Mi a szar. Barni ugyanakkora lendülettel felült az ágyból. Kínosan nézett maga elé.

-öö. Bocsi. De nekem most mennem kell. - szedelőcködött Barni.

-ja oké. - bámultam az előttem pakolgató fiút.

Majd  mindent beletömött a vászontáskájába, ami már szétszakadni készült köszönt nekem és kirohant az ajtón.

Ez mi volt? Barni érezhet irántam valamit? Én. Én érezhetek iránta valamit? Nem. Dehogy is. Hülye vagyok.

Majd elindultam reggelit készíteni, nyitogattam újra a fiókokat, majd kivettem kivettem kettő kenyeret. Nagy gyorsasággal be is jutattam őket a kenyérpirítóba. Miután eltekertem a három percig, csináltam magamnak kávét ami másodpercre pontosan akkor lett kész m, mint a kenyerem. Azt megkentem vékony vajjal, majd kiültem a szegényes erkélyemre. A jéghideg csempére leraktam a csupasz talpam, majd ezzel nem foglalkozva nagyobb boldogsággal iszogattam a kávém. Gyönyörű sárga, piros, narancsárga színek kenődtek egymásba az égen, miközben a nap éppen kelt-kelt fel. Mikor a talpam teljesen felvette az alatta lévő talaj hidegségét és a tányérom is, csak üresen álldogált a hideg combomom, felkelltem és bementem a házba. Kitaláltam. Elmegyek Zsomához. Miután élveztem a parketta melegségét, leraktam a poharat, tányérat a pultra elindultam a szobám felé majd a ruhatáram felé vettem az irányt. Kinyittotam ami teljes mértékben tisztaságban és rendben volt kiválasztottam egy fehér élére vasalt nadrágot és egy piros felsőt egy fekete övvel majd a szokásos fekete bakancsom. Amint kiértem megcsapott a teraszon lévő hideg hasonló szele. Sétáltam két-három percet, majd megérkeztem a buszmegállóhoz ahol vártam tíz percet a buszra. A lehető legbeljebb bújtam el a váróban. Mikor végre megjött a busz, felmutattam a bérletem, ami azért van, mert a próbákra is busszal megyek és sokkal jobban kijövök így pénzügyileg. A busz leghátuljába leültem, mellém leraktam a vászontáskám amin éppen a carson coma felirat szerepelt, mivel csak azt a táskát találtam,nem szeretem a saját termékeinket viselni. Olyan fura, de mára elmegy.
Mikor még tíz percet utaztam végre megnyomhattam a piros gombot majd megállt a busz és én leszálltam a kórház előtt. Felsétáltam Zsombor szobájâba, ahol egy váratlan dolgot láttam.
Zsoma ült és jobb kedvében volt, mint valaha.

-zsoma? - rohantam be meglepődve.

-szia Giorgio! Rég láttalak!-mosolygott még mindig a kis göndör.

-hát te? - pislogtam nagyokat.

-hát én. - vigyorgott.

-jól vagy? - kérdeztem még mindig lesokkolva.

-persze. Gyere ide. - tárta nagyra a kezeit.  Majd oda sétáltam hozzá, és hosszasan meg öleltem. Jobb ölelés volt, mint bármelyik más. Éreztem a boldogságát a jó léte miatt.

-féltettelek.-súgtam a fülébe az ölelés közben.

-hiányoztál. - ölel meg szorosan. Gondolom halotta amit mondtam, de nemtudott mit mondani rá.

-te is. -léptem el tőle majd mélyen a szemébe néztem.

-szeretlek. - majd, mire felfogtam, hogy kimondtam neki elkaptam a fejem.

-öö.-vakartam a fejem, hogy kitaláljak valamit, hogy tereljem a témát.

-én is. - mosolygott Zsoma, mielőtt mondtam volna valamit. Örülök, hogy így érzi. De... Úgy mint én? Mármint.. Én hogy érzek? Mi?!

-Zsombor van egy ötletem. - kaptam vissza rá a fejem.