Giorgio és Én[befejezett]

Jól Lenni, Vagy Valami Olyasmi

-lányok, rohanunk. - vettem fel egy kabátot, majd a kocsikulcsot.

-mi az? - kérdezte Jázmin.

-Giorgio szarul van. - voltunk már kint a lépcsőházban én pedig zártam az ajtót. A szokásosnál is gyorsabban rohantam, a lányok alig tudtak utol érni. Beültem a kocsiba, ők is majd az öt perces utat megtettem egy perc alatt. Kirohantam a kocsiból fel a házába.

-elfáradtam. - mondta Julcsi lihegve.

-csak gyere. - húzta tovább Jázmin. Majd berontottam az ajtón, keresve mindenhol Giot. Berohantam a konyhába, senki sehol, csak néhány elmosogatlan tál. Nézem a nappaliba,semmi. Mikor a fürdőbe rohanok, meglátom a barátom a földön fekve becsukott szemekkel. Fekete nadrág rajt, felül sgy fehér garbó.Nem.. Biztos, hogy nem..

-Giorgio térj magadhoz!!! Gio ittvagy velem??? Gyuri válaszolj kérlek! - könyörögtem barátomnak, de úgy éreztem hiába.

Hisz minden olyan jól sikerült nem? Én... Azt hittem boldogok vagyunk.. Én az voltam... De mi? Nem...

-Jézus! Mit tudunk csinálni? - kérdezte Julcsi miután meglátta Giorgiot.

-semmit. Hozzatok egy pohár vizet. - mondtam könnyezve.

-Giorgio... - könnyeim uralták az arcom, újra végre elment az eső felhő.. Eddig nap volt most jön újra vissza a borús ég? Nem lehet újra vigyorgó nap? Vigyorgó Giorgio miután lesmároltam? Boldogan felkelni egymás mellett és boldogan táncolni? Boldogan élni vele majd boldogan halni? Halni.. Nem. Nem hal meg Gyuri.

-kelj fel basszus... - már ültem a földön, szinte mellette és könyörögtem.. Kell nekem ez a srác.. Nélküle nem teljes az életem, mintha egy puzzleból kivennének egy darabot... Már ott sem teljes a kép...

-GIORGIO! - Üvöltöttem, miközben megráztam a fejét. Nyitja a szemét. FELKEL. A lányok éppen a pohár vizet hozták, mikor Giorgio ébredezett.

-szerelmem. Ittvagy? - fogtam meg két kezemmel az arcát.

-itt. - mosolygott kábán.

-ne mosolyogj.-ráztam a fejem barátom kába, mégis aranyos arcán.

-és miért ne? - mosolygott még mindig.

-feltudsz kelni? - aggódtam újra.

-talán. - nyújtotta a kezét, hogy felhúzzam, ami sikeresen megtörtént. Odavezettem a kanapéhoz, majd lefektettem. A lányok a konyhából figyeltek, aki egyébként össze volt kötve a nappalival.

-tessék, takaró. - takartam be vele remegő testét, miután nagynehezen találtam.

-köszönöm. - mosolygott még mindig. - majd mikor a felsőtesténél takartam le megfogta a fejem odahúzott magához, majd megcsókolt. Édes mint a méz. Átfutott az agyamon, hogy a leányok előtt nem kéne, de ezt most nem rontom el miattuk.
Mikor felkelltem Gio szorításából, a lányok vigyorogva néztek rám.

-haza tudtok menni? - kérdeztem tőlük, miután realizáltam, hogy innentől Giorgioval kell lennem.

-aha. - mondta Julcsi.

-Bálintnak egy szót sem. - mondtam, mielőtt kiléptek az ajtón.

-jól vagy Gio? Mi történt? - aggódtam újra az olaszért.

-nemtudom... Szarul voltam a fürdőbe és egyszercsak a padlón találtam magam..

-de mostmár jól vagy? Ne vigyelek orvoshoz? - fogtam meg a kezét.

-nemkell köszönöm. Jól vagyok - mosolygott újra. -de ha nembaj, most lefekszem aludni. - forgolódott az ágyban.

-dehogyis, jó éjt. - ültem le a kanapé mellett lévő székre majd bámultam az előttem alvó szerelmem. Mikor már ő mélyen aludt én még nem tudtam.

Ahogy néztem a kezét a gyönyörű hófehér garbón megláttam egy piros foltot. Gratulálok neki, hogy leette ezt a szép felsőt. Ahogy egyre jobban néztem a kis foltot, rájöttem, hogy az nem kaja, vér..