Giorgio és Én[befejezett]

Köszi Mindent

Mire realizáltam, hogy valószínüleg a szerelmem ül a fotógépben, miközben egy lánnyal smárol. Nem vártam a tapsra felpattantam, majd elhúztam a függönyt.

Giorgio volt.

Ő egyből rámkapta fejét,majd a lány is. Giorgio felpattant, én csak néztem mozdulatait, majd megfogta a kezem. Csak úgy égett a forróságtól a kezünk, ahogy összeért,szóval megfogta a kezem, majd elindult és húzott maga után. Behúzott a mosdóba, mire én nekidőltem a falnak, ő szembe velem.

-szóval? - néztem rá csalódottan.

-szóval... Ez nem az aminek látszik. - nyugtatott. Hisz, hogy tudott volna? Megbíztam benne ő pedig más lánnyal csókolózik. Lánnyal. Nem is meleg? Kihasznált? Nem is szeret?

-jah, illúzió, mi? - nevettem fel kínomba.

-egy régi osztálytârsam volt.. Megkérdezte, hogy beülünk-e én pedig úriemberként, mondtam, hogy oké menjünk. Majd lekapott. Nem én akartam tényleg.. - mentegetőzött.

-oké.. De-majd újra mire kimondhattam volna amit akartam kirohant. Most hazudott vagy igazat mondott? Mármint.. Ha igazat mondott volna nem rohant volna ki.. Vagy de?istenem Giorgio nem igazadom ki rajtad.. Még mindig a falnak támaszkodott a hátam, majd az események amik a vállamat terhelték, lehúztak a földre. A földön ültem már. Nem is akartam kijönni. Megbíztam Giorgioban és meg is bízok, de ez az egész furcsa nekem. Remélem tényleg csak az történt, mit amit mondott, nem más..

Majd miközben a földön ülve bámészkodtam és egyik gondolatról a másikra ugrott az agyam, benyitott Bálint a Wc-be ahol ültem, a csapokhoz.

-minden rendben pali? - nézett rám. -láttam, hogy kirohant Giorgio.. - tekintett az ajtóra ahol az előbb kirohant Gio.

-hát.. Azt mondta a csaj csak lekapta... De nemtudom... - fogtam meg a fejem.

-hát figyu....Megbízol benne?-nézett fel rám.

-persze. - vágtam rá egyértelműen. Hisz az is nem? Egyértelmű..

-akkor nem lesz baj, majd kipiheni aztán megbeszélitek. - nyugtatott.

-nemtudom... De várj, most indulunk. Hozzá. - húztam ki a mosdóból, akárcsak Giorgio engem be.

-mi, várj miért?? - fogta meg a kezem, hogy össze ne essen.

-múltkor is mikor egyedül volt otthon, nem magánál a földön találtam meg. Megyünk hozzá, nehogy megtörténjen. - ültem be Bálint kocsijába, mire ő elkezdett vezetni Giorgiohoz. Lehet már későn indultunk el? Már mindegy? Megteszi azt ami ellen az utolsó lélegzetemmel is küzdenék? Bármi is van, sietnem kell.
Bálint még mindig râtaposott a gázra és két perc alatt már a parkolóba ment be. Mikor beparkolt kiugrottam a kocsiból és barátomat hátrahagyva rohantam fel, Giohoz. Mikor felrohantam a harmadikra az ajtó előtt szusszantam kicsit, mire Bálint is megjött. Hátranéztem rá, majd ki nyitottam az ajtót, ami engedte magát. Berohantam, egyből a fürdőbe. Semmi. Folytattam a keresést a konyhában, nappaliban, hálóban. Sehol semmi.

-nincs itt. - néztem rá könnyes szemekkel majd léptem ki a házból.

-talán csak kiszellőzteti a fejét valahol kinnt. Írj rá, hátha. - vonnta meg a vállait az ötletén.

-oké. - majd mikor megnyitottam a telefonom épp egy üzenet jött. Tőle. Giorgiotól.

Dzsordzso

Köszönök mindent