Giorgio és Én[befejezett]

Híradó

Budos hippi

Mi???

Mivan Giorgio!??

Ne...

Kerlek ne...

GIORGIO!!!

-azt írta köszön mindent... Mi legyen hol lehet????-könnyeim újra átvették az irányítâst, majd Giorgio háza előtt lezáporoztak fehér arcomon.

-Nem tudom... Figyelj... Menjünk haza, lepihensz, jó? - indult le a lépcsőn Bálint.

-nem! Nem jó! Menjünk el keresni.. Most! - rohantam utánna.

-nem. Az lesz amit mondtam, majd a srácokkal keressük. -szelte a lépcsőfokokat.

-de.. - egyszerűen nem bírtam. Annyira jó volt minden.. Mi lett más? Mi lett rossz? Miért tenné ezt Giorgio? Tettem valamit?? Valamit biztos elcsesztem és nem vettem észre... Istenem Zsombor! Annyira egy hülye érzeketlen állat vagy! Biztos, hogy megbántottam. Most nem Bálint rohant utánnam, hanem én Bálint után, de ahogy elnyomtak szépen lassan az érzelmek újra szarul voltam... Émelyegtem majd egyszerűen belenyilalt a fájdalom a fejembe. Nekidőltem Bálintnak, mire ő megtartott..

-jól vagy? - fogott meg.

-jól. - nyúltam a fájdalom forrásához.

-tudunk tovább menni? -engedett el lassan, óvatosan.

-persze, menjünk. - majd rohantam le újra a lépcsőn. Ahogy kiértünk egy sokkal borúsabb idő járt, szürke felhők amik mohón eltakarják a sütni próbáló napot. A szél fúj, még a Giorgio melett lakó bácsi üvegeit is fel dönti, ami egy hangos csattanással végzi. Az időjárás a lelkem. Valahogy mindig olyan idő van, mint amit érzek.

-na, beszállsz? - a kocsiban ülő Bálint csak nézett, miközben én a hideg időjárást bámultam.

-ja.. Ja persze. - pattantam be az autóba. Majd sokkal lassabban, vagy tíz perc néma csend után megérkeztünk Bálint házához. Hasonló némasággal, kinyitotta haza ajtaját, majd betessékelt.

-kérlek aludj. Csak egy kicsi is elég. - szerettem Bálintot, mivel ha kelett leszart mindent, de ha kelett jobban törődött mint egy anyuka.

-jó. - vonszorogtam be ágyába, mivel tudtam, hogy aggódik. - na megpróbálok aludni.-hunytam le szemeim.

-jo éjt. - lépett ki a szobából. Majd magamat is meglepve, de hamar aludtam el. Nem mondom, hogy nyugodtan, de elaludtam. Majd halk suttogásra keltem fel. Mikor már tényleg kitértem az álmok világából nem nyitottam ki a szemem, csak halgattam mit beszélnek.

-igen, eléggé kivan. - mondta Bálint. Szerintem itt vannak a srácok is. Ati, Peti, Barni és Bálint. Giorgio meg a franc tudja is hol... Remélem nem a mennybe.

-sziasztok. - nyitottam ki a szemem, majd megálapítottam, hogy tényleg ittvannak.

-bocsi, nem akartunk felkelteni. - mondta hangosabban Barni.

-semmi, úgysem tudok többet aludni. - keltem fel.

-menj be a nappaliba én majd csinálok neked teát. - nézett az említett helység felé Peti.

-oké, de nem vagyok ám kisgyerek, nem kell babusgatni. - ültem le a kanapéra. - de azért egy tea jöhet. - vigyorogtam, majd bekapcsoltam a tv-t amin éppen a híradó ment. Nem cseszekedtem vele, hagytam ezen a csatornán.

-újszülött koala kölykök vannak a székesfehérvári állatkertben. - mondta a híradós nő. Peti a kezembe nyomott egy bögre teát, miközben mindenki nagy csodálattal figyelte a kis állatokat. Majd jött egy friss hír. Vagy 10 perce történt meg elvileg.

-fiatal 22 év körüli, bajszos férfit találtak eszméletlenül a Budapesti erdőben.