Giorgio és Én[befejezett]

Ötlet

-hm? - húzta össze a szemöldökét.

-van egy ötletem, tervem. - javítgattam magam.

-és mi? - nézett rám jóval fáradtabban mint eddig kinézett.

-szökjünk meg.-mosolyogtam felé.

-hahaha. Nem. - nevetett, majd komolyra vágta az arcát.

-de naaa miért? - ültem le mellé az ágyra.

-mert nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni.- fogta meg a kezem.

-ahhj istenem. Igaz. Jó akkor veled maradhatok ez a nap? - néztem rá bociszemekkel.

-te? Bármikor. Ez nem kérdés. - mosolyodott el újra.

*Zsoma szemszöge*

Imádom ezt a csávót. Szeretem. Bár nemtudom, hogy értette a szeretleket. Mármint oké. Csókolóztunk már meg minden.. De én össze vagyok zavarodva. Eddig sem tudtam, hogy a fiúkat szeretem erre egyik napról a másikra  csókolózok Giorgioval meg azt mondja szeretlek. Igazából én is őt. De nemtudom... Lehet ő is engem de félek bevallani neki. Ahj istenem ez az örökös tehetetlenség.

Majd a integetett a kezével a szemem előtt, hogy figyeljek rá.

-hm? - kaptam fel a fejem.

-beszélgetünk? -kulcsolta össze az ő kezét az enyémmel.

-aha. - fontam össze én is az ujjaim az övéivel.

-szóval kéne egy új mörcs....-kezdte itt a mondtát.

-tehát így lettem volna Rendőr. - fejezete be Giorgio a meséjét, majd Barni és Peti benyitottak a terembe. Őszintén? Giorgio a mörcsig eljutott, a  kitűzőkig, a képegik, egy régi emlékig, egy barátjához, annak az anyukájához, annak az ismerőséhéz és annak a kutyájához,aki egy rendőr kutya, majd az anyja véleményéhez ehhez a szakmához, az ő véleményéhez majd a sztori végéhez. Igazából rengeteget beszélt és követni sem tudtam de minden szavát aranynak véltem és bármennyire is unalmasnak volt egyszerűen ittam szavait. Szival ott tartottunk, hogy benyitott Barni és Peti.

-sziasztok!-Köszöntek egyszerre. Majd mi is üdvözöltük őket. Majd én fekve Gyuri feküdt az ágyban. Ők lassan odaslattyogtak a székekhez. Valami nem tetszik. Valami itt más és furcsa... Miután elbambultam ezen agyalva Barni megszólalt.

-szóval... - vett egy nagy levegőt majd ránézett Petire.

-manapság pötyivel kicsit furcsa a kapcsolatunk.-nézett mélyen a szemébe. Nagyon aranyosak mikor Barni pötyinek hívja Petit.

-szóval? - kérdezte Giorgio mosolyogva, mintha tudná mit akarnak mondani. Igazából én is tudtam.... Sejtettem...

-Peti és én... Járunk. - fogták meg egymás kezét, miközben az enyém egyre jobban izzadt Gyuri kezében.

-de jó! Gratulálok! - vigyorgott Giorgio.

-aranyosak vagytok együtt. Egymásnak vagytok teremtve. - mosolyogtam én is.

-köszönjük. - mondták egyszerre.

-na és a csók? -kérdezte Gyuru felháborodottan.

-hát.. - pirult el Peti, mire Barni rá nézett óvatosan megfogta a tarkóját, közelebb húzta magához mire ő is közeledett, majd megcsókólták egymást. Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt. Látszott rajtuk, hogy most tényleg boldogok.

-na és ti? - kérdezte Peti miután elvállt Barni ajkaitól.

-hát mi... - sóhajtottam én is  egyet, majd ránéztem Giorgiora.

-járunk. - vágta rá Gyuri, cseszekszés nélkül. Ô. Hogy járunk. Oké. Ez tetszik. Mire bármennyire sem szerettem volna, kidülledtek a szemeim és... Szerintem eléggé elpirultam.

-na igen. Kértek inni? - ráztam meg a fejem, hogy kitérjek az álmodozásból.

-én nem köszi. - mondta Barni.

-én sem köszönöm. - válaszolt Peti is.

-na de ne tereljük a témát. A ti csókotokkal mi lesz? - vágott csábos mosolyt Barni.

-hát... -haraptam meg a szám kínomban.

-na várj. - rám nézett Giorgio majd mint egy kisgyerek úgy vigyorgott. Megfogta az arcom majd lesmárolt. Jó oké. Csók volt. De azért meglepett. Újra csókoloztam Giorgioval. Szeretem. Baszki szeretem őt. Mikor már a tizedik csók másodpercünknél jártunk megzavart Barniék ujjogása, szóval elválltam Gyuri ajkaitól. Nehéz volt, mint mikor dogaírâs közben beszednék a dogákat, de te nem végeztél és még írnád. Na itt is ez volt csak sokkal erősebben...