A tükrömbe nézve | BEFEJEZETT

1. - A projektmunka

Az új félév első két napja végre egy kis változatossággal szolgált a már túlzottan rutinalapú hétköznapjaimba. Mondjuk rögtön érkeztek is velük együtt a gondok a teremkereséssel, illetve az új tanárok neveinek memorizálásával. Szerda délben hiába még csak napi egy kávénkon voltunk túl a megszokott kettő helyett, Alizzal mégis lelkesen trécselve meneteltünk a PME épülete felé. A Pesti Művészeti Egyetem grafikus alapszakának gólyatáborában ismertük meg egymást azáltal, hogy mindketten albérleti lakótársat kerestünk, és mostanra egyúttal egy elég szoros barátság is kialakult köztünk. Nekem ez a barátság akkor, szeptemberben, szó szerint életmentő volt, ma pedig már annyira evidens, hogy sokszor el is felejtem értékelni.

Alizzal meglehetősen viccesen egészítjük ki egymást, mert míg ő legszívesebben az aktuális óra kezdési időpontjában indulna el otthonról, addig én a jó öreg OCD-m által befolyásolva általában egy jó fél órával hamarabb már a suliban téblábolok. Így sikerült egy egészséges időpontban, az egy órai kezdésű vektorgrafika gyakorlatunk előtt tíz perccel érkeznünk. Gyorsan befoglaltuk a legszimpibb gépeket a teremben, és böngészéssel ütöttük el az időt, míg az előző félévből csak látásból ismert Bárány Ágnes tanárnő be nem lépett a terembe.

– Rendben, nézzük a hiányzókat – hunyorgott az idősödő tanárnő egy rövid bevezető után a laptopjának képernyőjére. Feszengeni kezdtem, képes voltam minden apró megnyilatkozásomra rágörcsölni. A terapeutám nyilván azt mondaná, nincs miért, és csak a gonosz kis ördögök játszadoznak a fejemben, ám sajnos tudat alatt sejtettem, hogy a dokim ezúttal tévedne. – Erdődy Mirra – olvasta ki nehézkesen a tanárnő, mikor elért a nevemhez.

– Itt vagyok, és Minna a nevem – javítottam ki, már szinte rutinosan. Huszonegy évem alatt szerintem egy kisebb jegyzettömböt betelítenék, ha felírnám az összes alkalmat, mikor rosszul mondta valaki a nevem.

– Ó, hát persze, mint a Minna tej, igaz? A kisebbik lányom még azt itta az iskolában – kacarászott barátságos szándékkal Bárány tanárnő, nekem azonban a vigyor a képemre fagyott.

– Az remek – nyögtem ki nagynehezen, és a méregzöld kötött hajpántomat legszívesebben a szemembe húztam volna, hogy elmeneküljek a világ elől. Persze egy másodperc töredéke alatt rádöbbentem, hogy már nem a gimiben, se nem az előző munkahelyemen vagyok, és a mostani szaktársaim barátok, nem pedig ellenségek. Ezért hát a szégyenteljes elsüllyedés helyett behúzott nyakkal körbefordultam, és mindenkitől, akivel sikerült szemkontaktust létesítenem, elfogadtam egy szolidaritási mosolyt.

Az óra további része szerencsére ilyen szempontból ingerszegényen alakult, ám feladatokat tekintve igen intenzíven. A szemem majd kiugrott a helyéről, mikor négy előtt pár perccel leállítottam a gépet, és a nadrágomhoz tapadt hosszított, narancssárga kardigánomat megpróbáltam kisimítani a székből való felkecmergésem után.

– És még csak most jön a műhely II. – állt meg a padunk mellett Lexa, aki szintén parányi társaságunkhoz tartozik, még ha nem is annyira szorosan. Egyetemen kívül ritkán futunk össze vele, de az órákon szinte mindig egymás közelében lézengünk. Talán a közös témák hiánya miatt alakult ez így. Alizzal kicsit fárasztónak tartjuk, hogy Lexa szinte kizárólag a suliról szeret dumálni, másra nem igazán fogékony. Ennek ellenére nincs semmi bajunk a hátul felnyírt hajú, szőke, szemüveges lánnyal, mert nincs benne rossz szándék.

– Hű, remélem ez a félév könnyebb lesz, mint az előző – sóhajtottam fáradtan. – Boros tanár úr igazán kitalálhatna valami laza félévnyitó feladatot nekünk. Nincs kedvem megint az orvosiban kikötni a linómetszővel megvágott ujjam miatt.

Lementünk a lányokkal a büfébe a nap második kapucsínójáért, és mivel ott helyben leülni nem volt már időnk, egyből indultunk is a suli főépületétől kissé elszeparált műhelyig, amely leginkább több, egymással egybenyitott tárológarázsra emlékeztetett. A műhelyi gyakorlat a kevés olyan óráink egyike, amely a neve után szereplő II-es számjelzésen kívül nem sokat változott az előző félévhez képest.