A tükrömbe nézve | BEFEJEZETT

9. - Melyik úton tovább?

Később visszamentünk még a tánctérre, hogy folytassuk nekem a pasikeresést, de képtelen voltam a feladatra fókuszálni. Nem akartam már ismerkedni, csak fárasztott az egész, ráadásul nem akartam mással lenni, csak Áronnal. Mellette akartam lenni, beszélgetni vele, hülyülni vele és nem figyelni másokra. Úgy döntöttem, hogy ma estére még megengedem magamnak, hogy lubickoljak egy kicsit a fantáziálgatásban, hogy mi lenne, ha ő és én... Aztán majd holnaptól fegyelmezem a gondolataimat, ha már úgyis sikerül reálisabban látnom a helyzetet. Áron éjfél körül hazakísért, és egy baráti öleléssel búcsúzott el tőlem a bejárati ajtóm előtt. Az arcomról alig lehetett lekaparni a vigyort, mégis tudtam, hogy később szörnyen fog fájni, ha most ebbe beleélem magam.

Másnap reggel kótyagos fejjel keltem, és ébredés után ittam is rögtön két nagy pohár szűrtvizet. Pár percig csak a túlélésre és a reggeli teendőkre fókuszáltam, csak utána ugrott be, hogy mik is történtek tegnap. Rémülten kaptam rajta magam, hogy mikor Áronra gondoltam, azonnal hatalmasat dobbant a szívem, és erős vágy fogott el, hogy mellette legyek. Nem, nem, nem, ilyen nem történhet! Gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel, és miközben az elgyötört tükörképemet néztem, rádöbbentem arra, hogy beleszerettem Áronba. Nemcsak az alkohol hatása miatt éreztem vonzalmat iránta. És ez nem most kezdődött, csak most tudtam úgy igazán értelmezni, úgy igazán bevallani magamnak az érzéseimet. Ahogy a tükörképem bámultam a csap fölött, észrevettem egy kicsorduló könnycseppet az egyik szememből. Eltorzult az arcom, és végül csak a kínkeserves fájdalom maradt. Merthogy mi csupán barátságra vagyunk ítélve. Mert a mi kettősünk túl szép, hogy igaz legyen egy párként. Túl könnyű lenne úgy minden, hiszen megértjük és magától értetődően tiszteljük egymást. Mesébe illő lenne, nem ebbe a valóságos életbe.

Meg egyébként is – próbáltam kifogásokat keresni magamnak –, biztos van Áronnak is egy csomó idegesítő tulajdonsága, amiket most még titkol előlem. Nem tudok még mindent róla. Rózsaszín ködfelhőn át látom őt, és ezt nem szabad megengednem magamnak, hiszen még egyszer nem járhatok úgy, hogy valakinek a hibái csak akkor kezdjenek el szemet szúrni, mikor már nincs kiút a kapcsolatból.

Nem szabad belesüppednem az epekedésbe! Nem is biztos, hogy ő az Igazi számomra, lehet, hogy csak azért találom őt egyre vonzóbbnak, mert elérhetetlen. Lehet, ha egyértelmű utalásokat tenne nekem, gyorsan átfordulna a helyzet, és csak idegesítene.

Végül sikerült megnyugodnom, és valamelyest lebeszélnem magam arról, hogy egyfolytában rajta agyaljak. Szerencsére a hétvégére rengeteg beadandóm feltornyosult – oké, a legtöbb még nem jövő hétre kellett, de jobb szeretek biztosra menni –, így egész könnyen el tudtam terelni a gondolataimat. Podcast maratont indítottam, és beletemetkeztem a kisarculat-készítésbe a laptopomon.

A hétfői ebédszünetünkben Alizzal és Lexával körbeültünk egy kisebb asztalt a hallban, és megtárgyaltuk a hétvégi programjainkat. A lányoknak nem szóltam egyelőre semmit az Áron iránt táplált érzéseimről, mert elég paranoiás vagyok, és féltem, hogy véletlenül elkotyogják neki, vagy valakinek, akit esetleg ismerhet. Helyette szombat este, mikor még egyedül voltam az albiban, felhívtam Hajnit, hogy elecseteljem neki a legutóbbi eseményeket. Azért eléggé örülök, hogy van egy olyan barátnőm is, akivel nem egy városban lakunk, így az aggodalmam, hogy Hajnitól derülne ki mások számára a titkom, egészen minimálisra csökkent.

– Csütörtök este, mielőtt hazamentem volna anyámékhoz, még összefutottam Mátéval. Gondoltam, már lassan csak ideje elkezdenünk beadandózni, mert ha rajta múlik, az életben nem keresett volna fel – panaszkodott Aliz a büfés szendvicse fölött. – Most is kiakasztott, persze. Már megcsinálta a vázlatot, tele mindenféle űrrobottal meg vasfejű harcossal. Közöltem vele, hogy vagy kitalálunk egy új témát, vagy párcserét követelek. Azt mondta ezen kívül a másik téma, amit hajlandó elfogadni, a videojáték karakterek. A fejemet a végére komolyan az asztalba vertem. Most már legközelebb szervezzünk már egy közös konzultálást, és beszéljetek ti is a fejével, hogy ez így nem mehet!