A tükrömbe nézve | BEFEJEZETT

10. - Ízlések és pofonok halma

Másnap Áron csoportjának elmaradt az egyik gyakorlata, ezért a délutáni klasszikus rajzom elé be tudtunk szervezni egy konzultációt. Megkérdeztem Áront és a barátnőimet is, hogy mit szólnának egy hatos megbeszéléshez. Végül Alizzal, Lexával és mindhármunk MSc-s párjával ültünk végig egy hosszú asztalt a szokásos gyülekezőhelyünkön. Mivel most nem tudtunk új rajzot készíteni, elvittem a laptopom, hogy összeszerkesszük a már meglévőket.

Áront múlt péntek óta nem láttam, és nem számítottam rá, hogy ezúttal ennyire meg fogja dobogtatni a szívem a találkozásunk. Nyilván próbáltam előtte természetesen viselkedni, és a megszokás miatt nagyrészt sikerült is, de azért kétszer meggondoltam minden szavam és cselekedetem, nehogy véletlenül gyanút fogjon. Minden páros egymás mellett, a többiektől kissé elszeparáltan ült a nagy asztalnál. Izzadt a tenyerem a közelségétől, és nehezen tudtam a képernyőre fókuszálni, mert elterelte a figyelmem a parfümének kellemes illata.

Elég hamar belemerültünk a layer-ek egymásra helyezésébe és a rajzok felturbózásába. Szerencsére a fejlettebb programismeretével ő csomót tudott nekem segíteni; olyan módszereket is mutatott, amikről sosem hallottam, mégis elég sokat dobtak a látványon. Egyre világosabbá vált számomra, miért tartották a tanárok fontosnak, hogy egy mesterszakossal közösen végezzük ezt a feladatot. Talán többet is tanulunk így, mintha egy szaktársunkkal párba osztva szerencsétlenkednénk végig az egészet. "Tisztelet" a kivételnek.

– Ezt nem hiszem el! – csapott az asztalra Aliz, megtörve az általános monoton mormolást. – Miért nem lehet veled normálisan zöldágra vergődni?!

– Én tehetek róla, hogy teljes mértékben műveletlen vagy és nem ismered az alapfilmeket? – feleselt Máté mély, dörmögő hangon. – Nehogy már én legyek ezért a hibás!

– Na, jó... Minna – kereste a tekintetem Aliz. – Hány részt láttál a Star Wars-ból?

– Ööö – vakartam a tarkóm, igyekezve leplezni a szégyenem. – Egy felet talán? Bealudtam rajta. És nem is tudom már, melyik rész volt.

– Tessék! – tapsolt egyet Aliz diadalittasan. – Lexa, Lilla? – nézett az asztal túlsó végébe kuporodó, két szőke lány felé.

– Én nagy rajongó vagyok – vont vállat Lexa, de mielőtt Máténak felragyoghatott volna a szeme, hozzátette Aliz érdekében: – De ennek szerintem nincs köze az alapműveltséghez, inkább az egyéni ízléshez.

– Én is nagyon szeretem az összes részt – fordult Lilla lelkesen Lexa felé, a válla fölött hátradobva a sötétszőke fürtjeit. – Melyik a kedvenced?

Ők ezután kellemesen elsusorogtak a számomra érdektelen filmekről, ezért inkább visszafordultam Alizék párosához.

– Ennyit erről. Új tematikát követelek! – mondta határozottan a veresége miatt morgolódó Máténak. – Studio Ghibli filmek karakterei. Tessék!

– Szó sem lehet róla! – mordult fel Máté. – Megnézel akkor három Marvel filmet, és azok alapján összerakunk valamit. Az talán még neked sem olyan megerőltető.

– Minna, ments meg – nézett rám a barátnőm könyörgőn.

– Komolyan nincs semmi olyan, amit mindketten képesek vagytok elviselni? – tártam szét a karom. – Vagy bármilyen általános téma. Mi is csak sima állatokkal dolgozunk, arany középútnak tökéletes. Találjatok ki képzeletbeli karaktereket, vagy mit tudom én.

– A kezdetektől ezt próbálom beadni neki – masszírozta Aliz az orrnyergét. – Most már muszáj engedned, látod, hogy mindenki ellened van! – lesett a szeme sarkából indulatosan a Darth Vader-es pólót viselő, nagydarab srácra.