18. - Repedező jég

60 6 0
                                    

Áron egész nap nem jelentkezett a holnapra ütemezett szokásos konzultációnk miatt, én viszont úgy gondoltam, bármennyire kínos lesz is a találkozás, muszáj haladnunk, mert nincs már sok időnk hátra. Konrád hétre elém jött a sulihoz, majd együtt indultunk haza hozzám. Miután összedobtam pár franciapirítóst, és a tányérokkal az ölünkben kényelembe helyeztük magunkat a galérián, előszedtem a telefonom, hogy dobjak egy üzit Áronnak.

– Lemaradtam valamiről? – hajtotta Konrád a vállamra a fejét, így a képernyőmre is rálátott.

– Gondoltam, már nem zavar, ha elintézek pár üzenetet – sandítottam le rá, utalva a régi hülyeségére. Azt vallotta, hogy mikor külön vagyunk, akkor írogassunk meg beszélgessünk másokkal, mikor pedig együtt, akkor ne kerüljön elő a telefon. Nem egy üvöltözős, tányértörős veszekedésünket köszönhettük annak, mikor húsz perccel többet telefonáltam Hajnival a megbeszéltnél. Ha tényleg megváltozott ezzel kapcsolatban, akkor hadd lássam!

– Persze, csak nyugodtan. Osztálytársad?

– Sulistársam, közös beadandón dolgozunk – világosítottam fel. – Holnap órák után összeülök vele rajzolni, ez pár hónapja már szinte rutin hétfőnként és csütörtökönként.

– Nem ez az a csávó, aki bejött neked? – kérdezte komoly, érzelemmentes hangon.

– Ööö... 

Mi értelme hazudni? Elvileg mindketten igyekezni fogunk, nem? Akkor részemről sem jöhet több hazugság! 

– ...de, de nem kell aggódnod miatta. Már nem különösebben izgat. Én meg őt még kevésbé.

– Hmm – mormogta, és nem tűnt jókedvűnek. – Nem tudjátok online megoldani ezt a cuccot? Minek kell ehhez találkozni?

– Azt hittem, abbahagyod ezt a féltékenykedést! – csattantam fel, és lesöpörtem a fejét a vállamról, hogy szúrós szemekkel nézhessek rá.

– Az ok nélküli féltékenykedést abba is hagytam. De ez most teljesen jogos. Lehet, hogy a csávónak csak egy szavába kerül, és máris a karjai közt kötsz ki.

– Ennyire bízol meg bennem? Komolyan? – hüledeztem. – Akkor meg mégis mi értelme a kapcsolatunknak, ha nem hiszed két év együttlét után sem, hogy képes vagyok hűséges lenni?

– Legalább akkor hadd menjek veletek! – kérte, megadva magát pár perc néma töprengés után.

– Jaj már, Konrád, az annyira gáz lenne! – csóváltam a fejem, és büszke voltam magamra, amiért végre hangot mertem adni a véleményemnek. – Nemrég Áront is elkísérte a barátnője, mert nem bízott benne, és ezzel csak nevetségessé tette magát.

– Szóval azt akarod mondani, hogy azzal, ha elkísérem valahova a barátnőmet, röhej tárgyává válok? Oké, hogy te meghúzod a határaidat, de hadd húzzam már meg én is az enyéimet! – emelte fel kissé a hangját, és nagyon bíztam benne, hogy a szomszéd szobába zárkózott Aliz fülében épp szólt valami film vagy zene. – Az én érzéseimre is gondolhatnál néha, én is érző ember vagyok.

– Konrád, ezt tényleg nem tartom jó ötletnek – sütöttem le a szemem, mert pont én papoltam Áronnak annyit arról, milyen fontos a függetlenség, meg hogy mennyire egészségtelen egy túlféltékeny partner. Azonnal elvesztené minden szavam a hitelességét, ha Konrád a nyakunkra jönne. – Legalább csak minimálisan próbálj megbízni bennem! Úgyse kell már sokáig ezen a beadandón dolgoznunk.

– Ha tényleg nincs köztetek semmi, akkor gondot se kellene jelentenie annak, hogy ott vagyok veletek. Így is egyre gyanúsabb vagy minden szavaddal, amivel távol próbálsz tartani magatoktól.

A tükrömbe nézve | BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now