Áron egész nap nem jelentkezett a holnapra ütemezett szokásos konzultációnk miatt, én viszont úgy gondoltam, bármennyire kínos lesz is a találkozás, muszáj haladnunk, mert nincs már sok időnk hátra. Konrád hétre elém jött a sulihoz, majd együtt indultunk haza hozzám. Miután összedobtam pár franciapirítóst, és a tányérokkal az ölünkben kényelembe helyeztük magunkat a galérián, előszedtem a telefonom, hogy dobjak egy üzit Áronnak.
– Lemaradtam valamiről? – hajtotta Konrád a vállamra a fejét, így a képernyőmre is rálátott.
– Gondoltam, már nem zavar, ha elintézek pár üzenetet – sandítottam le rá, utalva a régi hülyeségére. Azt vallotta, hogy mikor külön vagyunk, akkor írogassunk meg beszélgessünk másokkal, mikor pedig együtt, akkor ne kerüljön elő a telefon. Nem egy üvöltözős, tányértörős veszekedésünket köszönhettük annak, mikor húsz perccel többet telefonáltam Hajnival a megbeszéltnél. Ha tényleg megváltozott ezzel kapcsolatban, akkor hadd lássam!
– Persze, csak nyugodtan. Osztálytársad?
– Sulistársam, közös beadandón dolgozunk – világosítottam fel. – Holnap órák után összeülök vele rajzolni, ez pár hónapja már szinte rutin hétfőnként és csütörtökönként.
– Nem ez az a csávó, aki bejött neked? – kérdezte komoly, érzelemmentes hangon.
– Ööö...
Mi értelme hazudni? Elvileg mindketten igyekezni fogunk, nem? Akkor részemről sem jöhet több hazugság!
– ...de, de nem kell aggódnod miatta. Már nem különösebben izgat. Én meg őt még kevésbé.
– Hmm – mormogta, és nem tűnt jókedvűnek. – Nem tudjátok online megoldani ezt a cuccot? Minek kell ehhez találkozni?
– Azt hittem, abbahagyod ezt a féltékenykedést! – csattantam fel, és lesöpörtem a fejét a vállamról, hogy szúrós szemekkel nézhessek rá.
– Az ok nélküli féltékenykedést abba is hagytam. De ez most teljesen jogos. Lehet, hogy a csávónak csak egy szavába kerül, és máris a karjai közt kötsz ki.
– Ennyire bízol meg bennem? Komolyan? – hüledeztem. – Akkor meg mégis mi értelme a kapcsolatunknak, ha nem hiszed két év együttlét után sem, hogy képes vagyok hűséges lenni?
– Legalább akkor hadd menjek veletek! – kérte, megadva magát pár perc néma töprengés után.
– Jaj már, Konrád, az annyira gáz lenne! – csóváltam a fejem, és büszke voltam magamra, amiért végre hangot mertem adni a véleményemnek. – Nemrég Áront is elkísérte a barátnője, mert nem bízott benne, és ezzel csak nevetségessé tette magát.
– Szóval azt akarod mondani, hogy azzal, ha elkísérem valahova a barátnőmet, röhej tárgyává válok? Oké, hogy te meghúzod a határaidat, de hadd húzzam már meg én is az enyéimet! – emelte fel kissé a hangját, és nagyon bíztam benne, hogy a szomszéd szobába zárkózott Aliz fülében épp szólt valami film vagy zene. – Az én érzéseimre is gondolhatnál néha, én is érző ember vagyok.
– Konrád, ezt tényleg nem tartom jó ötletnek – sütöttem le a szemem, mert pont én papoltam Áronnak annyit arról, milyen fontos a függetlenség, meg hogy mennyire egészségtelen egy túlféltékeny partner. Azonnal elvesztené minden szavam a hitelességét, ha Konrád a nyakunkra jönne. – Legalább csak minimálisan próbálj megbízni bennem! Úgyse kell már sokáig ezen a beadandón dolgoznunk.
– Ha tényleg nincs köztetek semmi, akkor gondot se kellene jelentenie annak, hogy ott vagyok veletek. Így is egyre gyanúsabb vagy minden szavaddal, amivel távol próbálsz tartani magatoktól.
ESTÁS LEYENDO
A tükrömbe nézve | BEFEJEZETT
RomanceA huszonegy éves Minna egy bántalmazó párkapcsolat után végre új életet kezdhet: Álmai egyetemére jár, hűséges barátok állnak mellette, és a nagyváros lehetőségei végtelennek tűnnek számára. Traumái azonban jelentősen megnehezítik a mindennapjait, f...