Benzinbe fojtott érzelmek (BL)

8. Melyik pizsamádban álmodtad ezt?

Mély elhatározás vezérelt. Úgy döntöttem, nem rohadok tovább apám házában. Ő is elhúzott, a bánatnak volt kedve itt maradni. Összepakoltam minden szükséges cuccomat az utazótáskámba és az iskolatáskámba.

Megettem a tegnapi maradékot a hűtőből, és felöltöztem. Eső szitált odakint, amikor kiléptem az éjszakába. Meneteltem egy ideje a pocsolyák rengetegében, amikor megszólalt a csengőhangom.

– Még oda se ért – motyogtam, miközben előhúztam a telefonomat.

Chae-Won hívott. Négy hívás túl sok lett volna apámtól huszonnégy órán belül.

– Helló – köszöntem.

A távolban egy lámpa fénye megvilágította a buszmegállót.

– Szia! Rég beszéltünk.

Pár napja volt, leszámítva a chat csoportunkat, ahol naponta pörögtek az üzenetek. Hiába költöztem el hónapok óta, ő Halvor és Renzo hetente rám csörögtek. Örültem, hogy a távolság ellenére nem felejtettek el.

– Mit csinálsz? – kérdeztem.

– Most értem haza a munkából.

– Nálatok már annyi az idő?

– Miért nálad mennyi?

– Hajnali négy.

– Basszus! – kiáltott fel, és eltartottam a telefont a fülemtől. – De rosszkor hívtalak! Felébresztettelek?

– Nem. Magamtól keltem. Összecsomagoltam, a nagybátyámhoz költözök.

– Hogyhogy? Összevesztél apáddal? Megtudta, hogy vezetsz és kirakott?

– Nem és... – De nem hagyta, hogy befejezzem:

– Akkor megtudta, hogy meleg vagy? És azért rakott ki?

Felröhögtem.

– Azért nem ennyire elvetemült. Én jöttem el, miután elment.

– Mikor ment el?

– Úgy egy órája. Tegnap jutott eszébe közölni velem.

– De legalább nem egy üzenetből tudtad meg.

– Ja. Már ez is haladás.

– Sajnálom. – Megálltam a buszmegállóban, és lecsekkoltam a menetrendet. – Legalább a suli jó?

Letettem a cuccaimat, és leültem.

– Ne is mondd, mert összetörök valamit.

– Valaki nagyon ideges. De ha te felhúzod magad, annak biztos van oka.

– Hát igen – grimaszoltam. – Nem szokásom puszta szórakozásból felbaszni magamat.

Ezen mindketten röhögtünk.

– Talán segít, ha elmondod valakinek.

– Kivéve, ha apámról van szó. Elmondtam neki, és csak belém verte az ideget.

– Egyáltalán miről van szó? Avass be, mert azt se tudom, merre vagyok fejjel!

– A tesi tanár kekeckedett velem – tudtam le dióhéjban a sztorit.

– Tudod, egy szavamba kerül megkérni Renzót, hogy verje meg őket.

– Az két repülőjegy! Oda és vissza!

– Hat, mert én és Halvor is jövünk, mert azt látnunk kell.

– Hol hagytátok az eszeteket? – a fejemet fogtam röhögve.