Benzinbe fojtott érzelmek (BL)

31. Nem teszel engem bohóccá

Amikor Ulrik leült mellém a buszon, eszembe jutott, hogy együtt vagyunk. Ennek annyira megörültem, hogy azonnal megfogtam a kezét, mire felszisszent.

– Megint nem bírtad ki, mi? – kértem számon.

– Ja – vakargatta a nyakát a jobb kezével. Kellett pár másodperc, mire lefagyott a grimasz az arcáról. – Csak egy kicsit akartam rajzolni – mentegezőtt.

– Jaj te! – kiáltottam szórakozottan, és már megint azon kaptam magamat, hogy őt bámulom, a gyönyörű kék szemét, az ahhoz passzoló kék haját, és hogy mennyire világosnak tűnik mellette a tejfehér bőre.

– Mi az? Borotvahab maradt az arcomon?

– Dehogy – nevettem. – Csak szép vagy – mondtam, aztán előtört belőlem egy ásítás.

– Gondolom, megint nem tudtál rendesen aludni – jegyezte meg.

– Talált, süllyedt! De aludtam!

– De nem sokat – szállt vitába velem.

– Hidd el, aludnék én rendesen, de nem megy.

– Nem bántásból mondom, csak aggódok érted. Nem akarsz kicsit pihenni? Igénybe veheted a vállamat. – Lágy mosolyt villantott felém, és megdobbant a szívem.

– Nem hiszem, hogy tudnék aludni, de ezt nem hagynám ki – ezzel a vállára döntöttem a fejemet. – Amúgy legközelebb én ülök bentre, és akkor foghatjuk úgy is egymás kezét, ha a bal kezed fáj.

– Ja, az jó lenne.

Lehunytam a szememet, hallgattam a busz zúgását, azt, hogy emberek csevegnek körülöttünk, hogy Ulrik zörög valamivel mellettem. Kinyitottam a szememet, nem kockáztathattam meg, hogy elalszom, és egy rémálomra ébredek. Elég szar lenne ennyi ember előtt toporzékolni.

– Felébresztettelek? – kérdezte teli szájjal Ulrik, az egyik szendvicsét ette.

– Dehogy, nem aludtam.

– Hát nem tudom, hogy ettől szomorú legyek vagy boldog, de legalább nem ébresztettelek fel. – Aggódó tekintetét rajtam felejtette.

– Tudom, elég gázok a karikák a szemem alatt.

– Ja, de attól még nagyon szép vagy. – Utoljára Ronnie mondott nekem ilyet, és elkapott a rosszullét, biztos a feltörő emlékek miatt. – Mi van? Most én vagyok a soros a bámulósdiban! – Nyeltem egyet, Ronnie szavai szétfeszítették a fejemet.

Nyugalom! Ő Ulrik. Őt nem csak a külsőségek érdeklik. Nem zavarja, hogy nem akarok vele szexelni. Megbeszéltük. Szóval nincs miért aggódnom. Minden rendben lesz.

Még... de úgy is elbaszódik ez is, duruzsolta a hang a fejemben.

Megállt a busz, és leszállt pár ember.

– Mi a baj? Rosszul vagy? – Bólintottam.

– De semmi komoly, csak felrázta a gyomromat egy kicsit a busz – hazudtam.

– Akkor gyere, szálljunk le a következőnél!

– De még van pár megálló a suliig. – Pontosabban három.

– Nekem segít, ha rosszul vagyok – magyarázta. – Meg addig legalább sétálhatunk egyet, kézen fogva – tette hozzá, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek, felkeltem a helyemről, kiaraszoltunk a kapaszkodókat fogdosva az ajtóig, lekászálódtunk a buszról a következő megállónál, és Ulrik jobb oldalánál is termettem, ő meg már nyújtotta felém a kezét, és elfogadtam.