Tiltott gyümölcs

2. RÉSZ 7. fejezet

                                                                         -KRISTEN-

Valójában még sosem voltam ilyen gondterhelt, mint az utóbbi időben.
Minden lélegzetvétel fájdalmas volt és nehéz. Az öcsémmel való találkozás feltépte az összes régi sebet, nyomorodott lelkem mélyén, ami ahhoz vezetett, hogy az állandó rémálmokkal való hadakozás lett a legkisebb problémám.
Anna rendszeresen hívott, hogy melyik lesz az a nap, amikor kihozom Thomast a gyámhatóságtól. Hogy mit tettem minden alkalommal? Letereltem és lehetőleg egy napra elérhetetlenné váltam és vigaszt kerestem. Vigaszt az alkoholban, a szebbnél szebb lányok testében és alkalmanként drogokban. De csak okosan! Olyan szintre nem kerülhettem, mint régen. Riley már egy hónapja teljesen elhidegült tőlem, bár egy helyiségben aludtunk, alig beszélt és mosolyogni sem láttam már. Egészen bejött neki a bárban melózás. Már nem pohárszedő volt, hanem a hétvégi zenés estek főszereplője. 
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt őrületesen szexi, magából kikelve, izzadtan, lihegve, ahogyan élvezi a dalokat és a rivaldafényt, de valami nyugtalanított. Ez a lány nem lehetett az enyém. Valami olyasmi csillogott a szemében amit én tiltottnak és gonosznak éreztem. 
- Na? Mit gondolsz? - font körbe csábosan, miután lelibegett a színpadról. Rágyújtottam egy cigire, miközben az italomat lötykölgettem a jéghideg pohárban.
- Még mindig azt gondolom, hogy nélküled ez a hely kurva unalmas lenne! - Annyira szépséges volt. Annyira feszes és bájos, de ez nem volt minden. Minél jobban telt az idő annál okosabbá vált. Vagy csak szimplán ezelőtt nem nyílt meg teljesen és nem ismerhettem ki ennyire. 
- Nélküled meg én nem lehetnék itt! - mosolygott.
- Na mi lesz? Hazaviszel vagy túlórára fogsz? - Magára terítette az egyik ronda pulcsiját, ami még akkor volt nála amikor hozzám költözött, és az arcát törölgetve a kocsi felé vette az útját. Követni kezdtem.
- Tudod mit gondolok? -kérdezte kíváncsian. 
- Na mit?
- Szerintem félsz a jövőtől és ezért menekülsz. -Behuppant az anyósülésbe és ledobta a pulcsit. Gyönyörű volt aznap este is. Kivágott fekete felsőt viselt, necc harisnyát és miniszoknyát. Minden hétvégén rockot énekelt, vagy ha éppen finomabbra vágyott a közönség egy kis smooth jazz-el kedveskedett.
- Nem tudhatod, hogy mit érzek. - Vontam kétségbe és mereven a kormány mögé ültem,hogy beindítsam az autót. Elindulni már nem tudtam, mert egy bársonyos, hófehér kéz az arcomat simogatta. Megrémültem. Mi mást tehettem volna?! 
- Igazad van.. De azt tudom, hogy már éppen elég ideje fojtod el magadban a fájdalmat. Nem gondolod, hogy ki kéne kapcsolnod? - Éreztem az illatát, a bőrét, a leheletét és azt a kurva nagy vonzerőt ami arra késztetett, hogy megcsókoljam. Fölém hajolt, a szívem majd kiugrott és egy határozott mozdulattal elfordította a kulcsot. A sötétségben kellett puhatolóznom, amit annyira azért nem mondanám, hogy bánok. Minden porcikája édes volt és bizsergett. Éreztem a töltést köztünk, amit ha nem elégítünk ki, mindketten belepusztulunk. Halálos szenvedéllyel csókoltam meg, olyan csókkal, amilyet talán még senki sem kapott tőlem ezelőtt. Tépte a hajam, én a ruháját, a harisnyáját, a melltartóját. Megállíthatatlanok voltunk. Nem foglalkoztunk a lehetséges kukkolókkal, sőt a világgal sem igazán. Talán pont ez az őrületes szex hozta ki belőlem a legjobbat, amikor is másnap összebújva ébredtünk ugyanott, a kocsimban. Zavarodott voltam és hülye. Mi az örök alap szabályom? Hogy nem alszok egy ágyban, egy csajjal sem. Ez nem ágy, tény és való, de az ultimátumomat akkor is megszegtem. Hogy bántam-e? Őszintén szólva, ahogyan ott feküdt mellettem gyűrötten és álmosan, úgy éreztem, hogy végre van a világnak egy szeglete ahol boldog lehetek. Nem éreztem azt a tiltott gyümölcsöt, mint azelőtt. Nem éreztem azt a bizarr köteléket köztünk,ami erős, mégis távolt tart tőle.  Egyszerűen megadtam magam, nekem is furcsa kimondani, de szerintem a szerelemnek. Lassan egy hónap eltelt, és én bizarr módon hűségesen és boldogan álltam helyt. Valami megfordult azon az éjszakán. Megtaláltam valamit, vagyis inkább valakit, aki eddig az orrom előtt volt és én észre sem vettem, hogy csak ez hiányzik.
Egy szempillantás alatt minden az irányításom alá került. Rileyval szinte minden éjszaka együtt voltunk és ha ő éppen énekelt a bárban én a pult mögül figyeltem éhes szemekkel, hogy elvihessem kocsikázni. Filmeztünk, popcornt zabáltunk két szex között és átbeszéltük életünk legjelentősebb mozzanatait. Olykor becsúszott egy kis élénkítőszer is, de sohasem estem túlzásba, ezért ő sem szokhatott rá túlzottan. Már minden sínen volt, amikor is megcsörrent a telefonom, hogy visszarántson a valóságba. 
- Kristen? Anna vagyok, már megint. Ha most nem viszi el az öccsét, többet nem ajánlom fel. Találtunk egy alkalmas házaspárt, akik nagyon boldogok lennének,ha.. - nem is akartam meghallani a folytatást. Idegesen és kimérten válaszoltam.
- Nem! Holnap ott vagyok érte! Minden készen áll, hogy haza hozzam higgye el, csak az elmúlt időszak..nagyon nehéz volt. Kérem! Várjon holnapig! - hosszú csend fogadott a vonal túlsó felén, de én hallottam a beleegyezést. 
- Rendben! Utolsó esély! 

Hát ennyi elég, hogy minden darabokra hulljon. Az estémet egy vehemens veszekedéssel töltöttem, mert Riley nem volt arról megbizonyosodva, hogy hárman is elférünk a garázsban, amiben részben igazat kellett adnom neki, hiszen nem lenne magánéletünk. 
- Akkor ennyi? Nem vagy hajlandó beköltözni a házba, ezért inkább feladod a boldogságunkat? - bombázott folyamatosan, nekem meg csak cikáztak a gondolataim, hogy mi lehetne a legjobb megoldás. A házba nem akartam visszaköltözni, de Thommyt sem dughattam vissza abba a horror tanyába. Fájdalmas elhatározásra jutottam.
- Megértem ha nem akarod ezt. Nem tartalak magam mellett, ha másképp döntenél. - Mondtam ki szomorúan és kirántottam a fagyasztó ajtaját, hátha találok valamit ami gondolkodásra serkent.
- Nem ez a megoldás! - Csapta be az orrom előtt és megcsókolt. Megfogtam a vállait és eltoltam magamtól. Forrtam belülről és az idegzetem mezsgyéjén táncoltam, hogy mi mellett is döntsek. De megelőztek.
- Megkönnyítem. - Hátrált és ledobta az összes ruháját. Értetlenül álltam a helyzet előtt.
- Szeretkezz velem, még ma este.. Holnap pedig mire visszaértek, én egy barátnőmnél leszek. - Már erősen tiltakozott a belsőm, de ő csendre intett. Közelebb jött, az ágyba lökött és magabiztosan felmászott a testemen, egészen a fejemig. 
- Csak egy rövid időre, amíg kitalálod, hogy hogyan is élhetnénk itt együtt.. - Lassan rám engedte magát és őrületes lovaglásba kezdett az arcomon. Megvesztem érte, esküszöm. A lelkem sírt, a testem vonaglott, a gondolataim pedig elcsesződtek messzire, valahová a büdös picsába.
Bár azt gondoltam, hogy nem lehet a valóságom amit mondott, de másnap reggel már nem volt mellettem az ágyban. Hogy mikor ment el? Fogalmam sincs.. Hogy ki ez a titokzatos barátnő? Nem tudom. Csak azt merem remélni, hogy nem egy pótlék, akivel majd engem fog helyettesíteni. 

Még utoljára elmentem a házhoz, hogy szétnézzek. A nappali ugyanolyan nyomasztó volt és baljós, mint ahogyan hagytuk az a nap óta. A falakat átsimítva éreztem az átkot, ami ezt a helyet megszállta. Éreztem, hogy bármi is lesz, ebbe a házba nem hozom vissza a kisöcsémet.