Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 15.fejezet

-KRISTEN-

     Másnap Bill meglepően korán megérkezett a műhelybe. Teljesen szokatlan volt, hogy ilyen frissen és fitten toppanjon be, hiszen máskor annyira nyúzott és ideges szokott lenni. Nem tellett két percébe, hogy felrohanjon az irodába és engem is hívjon. Kissé ideges voltam, de próbáltam magabiztosságot tettetni. Bár tudtam, hogy mit fogok tőle kérni, be voltam szarva a reakciótól. Az iroda ajtaja nyitva várt rám, amin túl láttam Billt, fülig érő szájjal vigyorogni. 

     -Jó reggelt kis főnök! - köszönt diadalittasan.Eléggé szokatlan volt, hogy a főnököm lefőnöközzön, de tisztában voltam vele, hogy ezért tennem is kell valamit. Idegesen a hajamba túrtam és leültem elé. 

     -Jó reggelt, öhm, Főnök! - Papírokat pakolászott és elém dobott kettőt. 

     - Egy gyönyörű Škoda és egy Mercedes! - mosolygott. - Őket kapod bizalmam jeléül! - Felállt a székből és diszkréten becsukta az ajtót. Mögém osont és a vállamra tette a kezét, amitől úgy éreztem, hogy egy veszélyes bűnöző markaiban vagyok. "Most vagy soha!" - gondoltam magamban. 

     -Én igazából gondolkodtam, hogy mi lehetne az első lépés Nicole,bocsánat, mármint a felesége felé! - "A francba, hogy nevezhetem a nevén a főnököm nőjét?! Idióta!" Bill lassan rám sandított és masszírozgatni kezdte a karjaimat.

     - Na ezt már szeretem, fiam! -"Nem vagyok fiú!"-mosolyogtam. - Ez a hozzáállás kell nekem! Ne fogd vissza magad, mesélj! - Újra leült elém és meredt szemekkel várta, hogy végre megszólaljak.

     -Arra gondoltam, hogy esetleg behívhatná a feleségét, akár a héten, vagy persze amikor ráér, valamilyen ürüggyel és én 'véletlen' összefutnék vele. Beszélgetnénk, és elmesélném neki, hogy mennyi jó tulajdonsága van, hogy mennyire szereti őt és elszólnám magam, hogy el akarja vinni nyaralni! Biztos vagyok benne, hogy ettől meglágyulna a szíve és baromi romantikusnak tartaná önt! - Pár perc hatásszünet elteltével a morfondírozó arcára széles mosoly ült. Csattogtatott kettőt a két új autó papírjain és felém nyújtotta.

     -Kezet rá! - adta át a papírokat és felém nyújtotta a kezét. Viszonoztam a kézfogást és vártam, hogy mondjon még valamit. Igazából csak az érdekelt, hogy mégis mikor, melyik nap jön be Nicole. Már nyitotta nekem az ajtót, amikor bátorkodtam megkérdezni a lényeget. 

     - Öhm, uram, mégis mikor készüljek erre? Mikorra hívja be? - legyintett és elő kotorta a mobilját. 

     - Azonnal hívom, szerintem a hétvége felé rá is ér! - Elégedetten mentem le a fiúkhoz, hogy közöljem velük - mától én vagyok a főnökük ha Bill nincs itt. 

     - Akkor menjünk és rúgjunk be! - örömködött Roger, akit reggel alig tudtam kiengesztelni a szivar gyújtóval. 

     - Legalább kárpótolhatsz az elmaradt videó miatt! -"Na tessék, erről beszéltem." Igaz, hogy sok kedvem nem volt bulizni, de szerettem velük lógni, mert legalább nem kellett otthon lennem egyedül. 

     "Amikor munka után haza értem és magamra zártam a garázst mindig olyan elveszett voltam és magányos. Sokan hitték, hogy tökéletes az életem és, hogy én sosem unatkozok, pedig ha tudták volna, hogy miből állnak a mindennapjaim, nem akartak volna a helyemben lenni. Azért kerestem magamnak állandóan más partnert, hogy ne kelljen a gyarló gondolataimmal magamra maradnom. A legalattomosabb ellenségem a csend volt, amit amivel csak lehetett megpróbáltam elűzni."

     A buli elég laposan indult, csak ittunk és átbeszéltük a ránk váró kocsikat, de lassan kezdtem elég jó hangulatba kerülni. Nem tudom megszámolni, hogy hanyadik söröm után egy izgalmasabb csoport jött be a kocsmába. Középkorú, sármos férfiak kísértek gazdag nőket, akiken egytől egyig szűk ruha vagy szoros farmer volt.

     -Na, megjöttek a milliomosok! -mormogott Mike és a pult felé fordult, hogy ne is lássa őket. Adrian követte.

     -Pöffeszkedett alakok! Azt hiszik, ha bejönnek bármit megtehetnek! - hadarta Adrian, de mi Rogerrel tovább fürkésztük a tömeget. 

     -Mert nem így van? -vetettem oda. -Úgy néz ki eléggé tele vannak és mindenki őket nézi! -mondtam koncentrálva és hirtelen egy férfi árnyékából előtűnt Nicole formás teste, amit azon nyomban felismertem.Ezt követte az arca, a haja és a lehengerlően dögös kisugárzása. Majd kiestem a székből és próbáltam félre söpörni magam mellől az embereket. Egy kéz megragadta a derekamat és vissza ráncigált a székre.

     -Te megbolondultál?! -háborodott fel Roger és egy újabb sört adott a kezembe. "Ne,ne! Oda kell mennem!" Tudtam, hogy őrültség lenne elé állni és azt mondani: Heló, jó estét Nicole! Mi járatban erre? Nagyon gáz lett volna, ezért csak tovább bámultam,hogy hátha ő vesz észre engem.

     Már vagy egy óra is eltelt, amikor  feladtam a dolgot. Nézegethettem,ahogy Nicole egyre nagyobb barmokkal veszi körbe magát és nevetgél, mintha egy ostoba liba lenne - pedig határozottan nem az. 

     -Kris, ezt már nézni is rossz! -fújtatott Mike. - A hülye is látja, hogy belezúgtál a főnök nőjébe, de remélem azt tudod, hogy szemmel láthatóan heteró! - Felnevettem és felkaptam a motor kulcsomat a pultról.

     -Ugyan Mike! Nem létezik heteró nő, csak makacs! - kacsintottam rá és elköszöntem tőlük. El kellett volna mennem, ehelyett a kocsma ablakában csüngtem és figyeltem őt. Többször is feszélyezve érezte magát, amikor a férfiak az aurájába lépve, feltűnően bámulták az idomait. Egy koktél társaságában nevetgélt és beszélgetett. Rövid haját állandóan dobálta, vagy csavargatta a fürtjeit, akár egy kislány, ami elképesztően vonzóvá tette, de ezt sajnos nem csak én vettem észre.
     "Ugyan, mit gondolok? Majd egy középkorú, férjezett nő felfigyel rám?! Le kellene már szállnom a magas lóról és visszatérni a saját korosztályomhoz! Úgy fest, hogy Nicole, Bill nélkül is nagyon jól szórakozik, ami kicsit aggaszt, mert valószínű, hogy nem tudom őket újra összekovácsolni."
     A gondolataimba mélyedve észre sem vettem, hogy egy kisebb súrlódás alakul ki odabent, ami persze Nicole-ra éleződik ki. Az események felgyorsultak, ami abban is megmutatkozott, hogy gondolkodás nélkül léptem vissza a kocsmába. Láttam ahogy az arcára megdöbbenés ül ki és hadonászik egy nálam alacsonyabb, kopasz fickó felé, aki ezzel nem foglalkozva tovább nyomul és már a segge felé tapogatózik.
      Én erre a mozdulatra, mint akinek elmentek otthonról elkezdtem rohanni feléjük. Még éppen láttam, ahogy a barátaim aggodalmas fejjel felém fordulnak és forognak, hogy merre megyek és mit akarok. Nicole már kiáltozni kezdett, amikor is odaértem és lendületből behúztam egyet a kopasz majomnak. A vérző öklömet rázva, ráköptem egyet a földön lévő fickóra, majd azonnal Nicole felé fordultam, hogy jól van- e. Rogerék már ott álltak mellettem, ahogy mindenki, mert az egész kocsma körbeállt minket. Dühömben csak lihegni voltam képes, és Nicole karját fogva, állandóan kérdeztem, hogy hogy érzi magát, mire folyton azt a választ kaptam, hogy ő jól van, de nekem lehet, hogy eltört a kezem. 

     -Ugyan, semmiség, ne haragudjon, de nem tudtam tovább nézni, ahogy ez a mocsok fogdossa! - Roger megfogta a kezemet és egy zsebkendőt csavart köré. Láttam, hogy Nicole kissé össze van zavarodva, felkapja a kabátját és össze húzza magán. 

     -Te figyeltél engem? - hajolt közelebb és átlépett a földön fekvő fickón. Elhúztam a kezem Rogertől és végre kiegyenesedtem. Büszkén álltam ott és már éppen egy frappáns válaszon gondolkoztam, amikor sutyorgást hallottam magam körül. Mindenkinek feltűnt, csak nekem nem, hogy a fickó mozgolódik. 

     -Menjetek! - ráncigált Roger és a föld felé bökdösött. Bármit gondolhatott rólam Nicole, de azt, hogy egy gyáva alak vagyok, azt aztán nem, ezért meg sem mozdultam. Töretlenül figyeltem Nicole-t, akinek kettőnk között cikázott a szeme. Végül gyorsan megragadott a karomnál és a kijárat felé ráncigált. 

     -Nicole, majd én haza viszlek! - állt elénk egy magasabb, jóképű férfi aki úgy nézett rám, mintha valami utolsó féreg lennék. Egyszerűen sütött róla, hogy homofób és önimádó. 

     -Nem éppen úgy néztél ki, mint aki a segítségemre siet! Végig nézted, hogy az a barom körbe fogdos, még röhögtél is! - A férfi gúnyos arcot vágott és összefonta a karjait a mellkasán.

Látszólag szembesült vele, hogy elküldték a picsába. Nicole tovább húzott és egy tucatnyi ember után végre kijutottunk a friss levegőre. Előttem lépkedett, zihálva, kissé remegő kezekkel, megkönnyebbülten. Összevissza körözött, fogta a fejét, majd rám nézett.

     -Azt ugye tudod, hogy a fickó kinyírhatott volna? - förmedt rám, az utca kellős közepén.Elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá.

     - Én nyírtam ki majdnem őt! - mosolyogtam rá, és óvatosan a kezeiért nyúltam, hogy megnyugtassam, de ő elhúzódott és szorosan fogta a kabátot magán. 

     -Basszus! Tudom, hogy ki vagy! Ó, de hülye vagyok! Hát te a férjem alkalmazottja vagy! - csapott a homlokára és még nagyobb köröket kezdett róni, mint eddig.
 
     -Úristen! -döbbent le és megragadta a dzsekimet. -Ha bármit is elmerészelsz mondani a férjemnek erről az estéről.. én esküszöm, hogy tönkre teszlek! Felfogtad ugye, amit mondok? -        "Persze, hogy felfogtam, csak annyira bámulom az ajkaid, hogy öt perc múlva már nem fogom tudni, hogy mit kell felfognom.."
     Minden porcikám a szájára koncentrált, amitől úgy nézhettem ki, mint egy holtkórós. Újra szorongatni kezdett, amitől kezdtem magamhoz térni. 

     -Felfogtad? Hallod? -rázott. -Ha Bill bármit is megtud arról, hogy én ma este itt voltam, elintézem, hogy egy nyomorult, lepusztult kis leszbi maradj, munka és pénz nélkül! - Erre határozottan felébredtem és szomorúan nyugtáztam, hogy bizony ebből nem lesz szex. Nicole ki állt az út szélére és taxiért intett. Már több méter választott el minket, amikor utána kiabáltam. 

     - Szívesen! - kiáltottam csalódottan, de ő rám sem hederített. Körül néztem és láttam, hogy páran jönnek ki a kocsmából és engem figyelnek, ezért, bár sajgott a kezem, gyorsan motorra ültem és ott hagytam a vágyaimat és a csalódásaimat is a 'Jhonny -nál.