Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 7.fejezet

-ZOE-

     Amikor azt érzed, hogy egy kéz visszatart és nem engedi, hogy megmoccanj nagy esélyed van rá, hogy rossz dologra készülsz. 
     Kristen erős szorítását nehéz volt legyűrni, de végül csak sikerült és megindulhattam az ebédlőbe. A kezeimmel hadonászva, kidülledő szemekkel és vörös fejjel álltam apám elé. 

     -Na jó! Ezt az egészet ebben a percben hagytuk abba, apa! - kiáltottam fel magamból kikelve, de abban a pillanatban Kristen szólalt fel. 

     -A terítést! Úgy értetted, hogy a terítést, igaz? Most már elkezdhetnénk a finom ebédet! - mondta rögtönözve és kihúzta előttem -a neki szánt helyen- a széket. Jó pár másodpercbe tellett mire leültem és letudtam venni a szememet apám baljós arcáról. 

     "Most miért kell beleavatkoznia?! Nem hagyja, hogy megoldjam ezt, pedig apa egy olyan arcát mutatta, amit eddig nem is ismertem... Meg egyébként is, neki kellett volna ide leülnie..mindent elterveztem."

     Úgy ültünk ott, mintha az iskolapadban lennénk. Csak a kanalak csörögtek, miközben Kristen idegesen táncoltatta a lábát az asztal alatt. 

     -Nagyon finom a leves Mrs. Clark .. és ez a sok virág is nagyon jól mutat a házban. - bájolgott Kristen, amire teljesen kiakadtam.
     Ő nem ilyen! Sohasem kedveskedne olyan emberekkel akik tíz perccel ezelőtt életveszélyesen megfenyegették. Anyám kimérten nézett rá és apám felé fordult segítség után. Amióta csak tudatosan figyelem a kapcsolatukat, tudom, hogy anyám nem tudna apa nélkül élni. Egy önálló gondolata nem volt soha életében. Ha apám nem lenne mellette, szerintem elsírná magát a gondolkodás tudatától is. Ha dönteni kellett, apám tette, ha el kellett dönteni, hogy piros vagy zöld almát vegyenek, csak az került a kosárba, amire apám rábökött. 

     -Lizzie mindig is finoman főzött. Drágám, hozhatod is a főételt, az még ennél is finomabb! - dicsekedett  apa, önelégült fejjel és beljebb húzta a széket maga alatt, amitől olyan hanggal csikordult meg a padló, hogy a hátamon is felállt a szőr. Anya csendben összeszedte előlünk a tányérokat és kiment a konyhába. Apán látszott, hogy eddig is nehezen fogta vissza magát. Nagy,dús szemöldökét felvonta és összedörzsölte a tenyereit. 

     -Na és, mióta tart ez az úgynevezett románc? - vont kérdőre minket, miközben széles vigyorral várt a válaszra. Lapos ősz haj keretezte az arcát, az önelégült szemei pedig szürkésen fénylettek. 
     " Most mégis mi a fenét mondjak? Ordítani akarok vele, de talán okosabb lenne, ha csak fenyegetőzöm."

     -Apa mondd csak! Neked mióta tart a golf klub tagságod? Nem kellene felfrissíteni? - előre könyököltem az asztalon és szúrósan néztem rá. -Nehogy kihagyj egyetlen fontos napot is, amikor az ütőddel hadonászhatsz! - Tudtam, hogy ezzel teljesen kiakasztom és azt is, hogy végre békén hagyja Kristent. Ködössé vált a tekintete és rögtön lefagyott a mosoly az arcáról. Kristen csak zavarodottan nézett, hogy most mi történik, hogy mégis miről beszélek. Láttam rajta, hogy nem érti a célzást. 
     Az ebéd további részében csendben ettünk, esetleg anyám kérdezett csak egy-két dolgot Kristentől, ami nekem tök jól esett. Egy borzalmasan cukros, habos sütemény végeztével végre felállhattunk az asztaltól. 

     -Mi már megyünk is! -mondtam határozottan és megfogtam Kristen kezét. Élcelődve figyeltem apát, hogy mit reagál. Összekulcsoltam az ujjainkat és megfogtam a vállát is. Már éppen indulni készültünk, amikor apám rekedtesen felszólalt. Az asztal fölé magasodott és elindult felénk. Előre nyújtott kezét úgy bámultuk mindketten, mintha a világ hetedik csodája lebegne előttünk.
 
     -Örültem a találkozásnak! - fogott kezet Kristennel,aki vonakodva viszonozta azt. -Ha randizni szeretnél továbbra is Zoéval, áldásom rá. De, minden alkalommal időben haza hozod és soha többé nem ülhet fel mögéd a motorra. - Az arca fagyos volt és határozott. Mélyen a szemembe nézett,majd anyámra,ahogyan pakolgatja a maradékot. 

     A házból kiérve Kristen milliónyi kérdéssel bombázott - hogy mi a fene volt ez? Mióta lettek ők jó barátok apámmal? Hogy mi volt ez a golf klub dolog, ami mindent megváltoztatott? De én sorra csak letereltem a kérdéseit és annyit mondtam, hogy örüljön a sikerünknek. Legyen boldog, hogy hagynak minket élni. Mosolyogva közre fogtam az arcát és életemben először, nem foglalkozva a szomszédsággal, őrült szenvedéllyel megcsókoltam.

     - Egyébként ha türelmes vagy, megmutatom ma este, hogy mit terveztem neked. Vigyél el magadhoz! -súgtam a fülébe és szorosan neki tapadtam minden porcikámmal.
 
     -Nálad akarok aludni!