Tiltott gyümölcs

1. RÉSZ 6. fejezet

-ZOE-

     Kristennel járni annyira tilos volt, annyira tabu..Én esküszöm soha életemben nem csináltam még ennyire rossz dolgot. Még soha nem is néztem lányra ezelőtt, nemhogy éjjel nappal szexeljek vele. Apa mindig arra tanított, hogy a szüzességem olyan kincs, amit soha nem tudok visszaszerezni ha egyszer elveszítem. Csak olyan embernek tartogassam,aki feleségül akar venni.  Azt nem mondom, hogy Kristen elakar venni, de biztos vagyok benne, hogy totálisan belém szeretett. Annyira szerelmes és ez látszik is rajta. A csókjai, az ölelései, na és a szex! Úristen a szex az valami fenséges! 

     - Most már menjünk bébi! - súgta a fülembe, miközben én éppen a zuhanyzó üvegének nyomódva élveztem el. 

     "Ja, most már mehetünk, most, hogy az összes izmom megfeszült, a kis lábujjam görcsben és megállás nélkül szexelhetnékem van."

     Megfordultam és csak néztem ahogyan elzárja a vizet és kiszáll mellőlem. A vizes teste libabőrőssé vált, miközben törölközőért nyúlt. 

     - Egész jó ez a szoba amit kaptunk, még hajszárítónk is van! - Egy vízcsepp hosszan folyt végig a hátán, egyre lejeb a seggéig, majd hirtelen megfordult. Kicsit meghökkent, de azonnal el is mosolyodott. Szőke haja az arcába lógott ami annyira kontrasztos volt a fekete tetoválásaival. Az egész testét beborították, de az én személyes kedvencem a könyökén lévő két centis, tábla csoki volt. Elmesélte, hogy ez az egyetlen olyan tetkója, amit viccből, az édességek iránti szeretete miatt csináltatott, ami elég meglepő, tekintve, hogy elég vékony. 

     - Nagyon szeretem amikor így nézel rám. -Mosolyogtam rá merengve, a zuhanyzóban állva. A melleimet eltakartam és összezártam a lábam, de láttam rajta, hogy zavarában közelebb lép és megpróbálja elterelni a figyelmemet. Csókolózni kezdtünk, majd elkezdte harapdálni a nyakamat, amit nem engedtem neki, mert féltem, hogy meglátják a szüleim. 

     - Nyugi, nem csinálok semmit a nyakaddal és nem nézek sehogyan,oké? - Ezt úgy jelentette ki, mintha azt mondtam volna, hogy szerelmes vagyok belé. Kissé meg is lepett, hogy talán rosszul fogadná, ha ezt közölném vele?! Megszeppenve szálltam ki én is és megtörölköztem. 

     A házunkhoz közeledve kezdett úrrá lenni rajtam egy teljesen új fajta érzés. Még soha nem hoztam haza senkit és nem tudtam, hogy apa mit tervez Kristennel. Amikor felhívott reggel, azt mondta, hogy látott George minket az autópályán "száguldozni". Na, hát ennyit erről. Nyilván nem száguldoztunk, de ilyen az amikor a seriffel figyeltetik az embert. 

     Tipikus nagy, fehér házban éltünk, gyönyörű utcára néző kerttel, amit természetesen anyám tartott rendben - anyám akinek még az is gond volt, ha egy fűszál három fokban elhajlott abba az irányba, ami neki nem tetszett. Tisztaság és rendmániás asszony volt, állandóan törölgetett és főzött, amivel totálisan kiegészítette apát, aki pedig állandóan misét tartott, ha pedig nem, golf klubba járt és hetyegett mindenféle felkapaszkodott, segg hülye cicababákkal.  Emlékszem amikor egyszer arra értem haza, hogy apa valami újgazdag, nagy mellű ribancot csókolgat a kanapén, a díszpárnák között, amit előtte két órával anyám kiporolt és felrázott. 

     Ez mindig is nyílt titok volt közöttünk. Én tudtam, hogy mindenkivel megcsalja anyát, akivel csak lehet, ő pedig elkellet, hogy fogadja az én helyzetemet. Amikor rajta kapott minket Kristennel, közöltem vele, ha egy percig is kételkedik, én mindent kitalálok anyának és soha többé nem lát minket. 

     Az ajtó kinyílt és anyám lépett ki rajta. A legszebb virágos ruháját vette fel. Tömzsi termetű, fehér asszony volt, mogyoróbarna hajjal és édes, meleg szemekkel. Kristen leszállt a motorról, levette rólam a bukósisakot, lesegített és közelebb mentünk. Láttam, hogy anyám már hunyorog és próbálja kivenni, hogy mit is lát. 

     - Biztos jó ötlet ez, hm? Kezdem összecsinálni magam anyukád tekintetétől..

     - Nyugi - fogtam meg a kezét és húztam közelebb. - Nem anyától kell itt félni. 
Megrántotta a kezét, mint aki kettő pillanat múlva elszalad, de erősen szorítottam. 

     - Anya.. Ő itt Kristen, a barátnőm. - Mutattam be Kristent, aki a haját fésülgette hátra, a farmerja szakadásait gyűrkélte és megállás nélkül köszörülte a torkát.
Anyám ködös arccal nézett minket, mert nem tudta eldönteni, hogy ez most egy áprilisi tréfa vagy valóban előtte állunk. Kristen kezdeményezett. 

     - Üdvözlöm asszonyom, Kristen Ellwood. - Fogott kezet anyámmal, aki döglött hal kézfogással viszonozta az üdvözlést. Tudjátok azzal a kézfogással, amit csak beszari, jellemtelen emberek művelnek.

     -Szervusz lányom. - a tekintete végig zongorázott a barátnőmön, majd rajtam. - Gyertek beljebb, készültem egy kis ebéddel. Apád már vár Zoe, beszélni akar! - Vajon miről? Nyilván nem megdicsérni szeretne az esti akcióm miatt. A nagy és tágas nappali felé tartottunk. Mindenütt kerti virágok voltak vázákban, amit látszott, hogy anyám ma délelőtt vágott. Biztos vagyok benne, hogy azt hitte, hogy egy csinos fiút hozok haza. 

     Apa már ott várt minket, és még mielőtt beértünk volna, köszönt. 

     - Sziasztok! Zoe még mielőtt te is bejössz, csak közlöm, hogy az első kör a barátnődhöz fog szólni. Megtennéd -mutatott itt Kristenre, aki vérbe fagyva állt mellettem- ,hogy befáradsz a nappalimba? Szeretnék beszélni veled. Zoe, menj és segíts anyádnak megteríteni! - "Ez komoly? Most tényleg hagyjam itt vele szegényt?" 

     Az ebédlő felé vettem az irányt. Mindenhol hús szag volt. Annyira utáltam és ezt tudta jól anyám is, mégis ezek ellenére, állandóan húsos ételeket főzött. Rám sem nézett, csak elém tette a kristály poharakat és a legszebb étkészletét. Láttam rajta, hogy már megbánta ezt a nagy puccparádét. Megsimítottam azt a helyet, ahol tudtam, hogy Kristen fog ülni és sorra előjöttek bennem az éjszaka emlékei. 

     - Spárga krémleves lesz előételnek. Remélem szereti a.a .. a barátnőd.. - Annyira tépelődött, hogy mit mondjon, már szinte kezdtem sajnálni. Lábdobogást hallottam és pár perccel később megjelent apa, Kristennel az oldalán, akinek nem volt valamiért olyan kedve, mint amikor megérkeztünk. Közelebb hajoltam és gyorsan behúztam az ebédlő melletti hallba. Kerestem a szemeit, amit egyre csak a padlóra szegezett.

     - Mit mondott?  - suttogtam. - Kérlek, mondd el, mi a fenét mondott? - ráztam már a vállait. 
Kristen megsemmisülten nézett rám, majd halkan motyogni kezdett. 

     - Azt mondta, hogyha ez az ebéd után, egy ujjal is hozzád merek nyúlni, megtalálja a módját, hogy többé ne tudjak még motorra sem ülni... Megkeseríti az életem és kicsinál..röviden..
     - A füleim zúgni kezdtek és éreztem, hogy gyengülnek a végtagjaim. A dühömmel és a fájdalmammal telve indultam meg apám felé, aki még mit sem sejtett a haragomról.